Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)
1973. február 21. kari tanácsülés
гю nek, akik egy-két évet középiskolában már eltöltöttek, hogy ezzel is kifejezzük a középiskolai munka iránt érzett megbecsülésünket. Egyetért Kárteszi Ferenc professzorral, támogatni kell a módszertani tárgyú disszertációkat. Wirth Larios utal arra, hogy Szabó Zoltán professzor véleménye szerint a szakmódszertan nem tudomány. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is lehet tudománnyá tenni. Lehangoló, ha megnézzük, hogy a Karon hány tudományos fokozattal és egyetemi fokozattal rendelkező ember foglalkozik szakmódszertannal. Javasolja a szak- módszertani csoportok kifejlesztését, ezek a csoportok legyenek állandó kapcsolatban a működő középiskolai tanárokkal, a mérési feladatokat ezeknek a tanároknak kellene elvégezniük, ebből készítenék el disszertációjukat, és ezen a módon az egyetemen a témával foglalkozó oktatók szélesebb köru(j£ tájékozottságra tehetnének szert. Nem nevezhető pedagógiai továbbképzésnek, ha nyolc aoctorandusból két-három tanárszakos. Vajon nem lehetne-: levelező formában megoldani, hogy a középiskolai tanárok oktatómunkájuk mellett valamilyen kutatási témába bekapcsolódnának. így nem lenne a Kar a juttatott továbbképzési ösztöndijak szűk keretéhez kötve. Fényes Imre kifejti, hogy Romániában egyszakos képzés volt és kénytelenek voltak visszatérni a kétszakos tanárképzésre. Az előterjesztés a 3« oldalon a II. fejezet első bekezdésében azt a szomorú tényt állapítja meg, hogy a pedagógusok általános és szakmai műveltsége elmarad más egyemet végzett értelmiségi katóriáétól. Véleménye szerint ez igy nem állitható, mert ugyanez a jelenség megtalálható a mérnököknél, sőt a tudományos kutatóknál is. Szomorú tény, hogy amikor elkezdett beszélni a továbbképzésben résztvevő matematika-fizika szakos tanároknak, és megemlítette, hogy az illető 'I
