Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)
1949. szeptember 21.
6 tudva,hogy a tudománnnyal az emberi hatalom legerősebb fegyvel rét fejleszti,az ember szellemisé gnek emelése számára a cél, s ép* ezért mindenkor kész arra,hogy a tudomány minden vívmányát átadja népének. Az igazi tudós értékelni tudja a tudományokban kialakult hagyományok erejét és jelentőségét,de egyben van bátorsága és határozottsága a régi hagyományok,megáila- pitások elhagyásához,amikor ezek elavultakká válnak,és képes uj0 hagyományokat alkotni. Aki szívesen felnyitja a tudomány kapuját népe fiatal erői előtt,tudva azt,hogy a tudomány jövője a fiatalságé - irja Sztálin Leninről Írott munkájában. Igazi természetkutatók számára e princípiumok nem idegenszerüek, a termesz ettudomány oksui sohasem lehettek dogmák, örökéletü elméletek. A valóban nagy természetkutatóban - természeténél fogva él az a tudat,hogy a tudományoknak az értelmét az életet átalakító ©reje adja meg,s a tudományos munkának nem ■ önmagában,hanem az emberi életre való hatásában mutatkozik az értéke. Ezt bizonyítja a tudományok fejlődéstörténelme is. Általánosan elismert tény,hogy az összes tudomány a természeti jelenségek felhasználása alkalmával nyert tapasztalatokból,vagyis a technikát 1 fejlődött. Tehát a tudományok egyetemlegessége va- lóáágban alkalmazott tudomány volt. Az alkalmazott tudományokból - mintegy látszólagos - ellentmondásaként fejlődtek ki az u.n. tiszta vagy szabad tuü dományok. Ámde az ellentmondás csak akkor áll fenn,ha a fejlődés folyamatát figyelmen kivül hagyjuk,ami - képletesen kifejezve egyértelmű azzal,hogy a gyermeket,a tiszta tudományt* eltávolítjuk szülőanyjától,a gyakorlati élettől,a: ami talán még lényegesebb - megfosztjuk táptalajától - a tulajdonképeni irányítástól. 15 nm
