Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)

1949. szeptember 21.

- 7 Nekünk természebkutátoknak féltve kell őrködnünk afelett,hogy a tiszta tudomány,mint hálás gyermek az anyjához, hü legyen az alkalmazott tudományhoz,vele szoros kapcsolatban maradjon,talált kincseit vigye a családi tűzhelyhez,hogy az egész emberiség számára hozzáférhető és hasznos lehessen - igy inti Wilh. Oswald skolasztikus hajlamú kortársait már az 189o-es években. A tiszta tudománynak,ha életképes kiván maradni,mindenkor vonatkozásban kell lennie az alkalmazott tudományokkal, azokkal a tudományokkal,melyekre jellemző,hogy jósolni tudnak, a jövőt előre megmondják,és igy az emberiség jövőjét a javulás, a nemesedés szellemében alakitják. Csakis az ilyen tudománynak lphet szociális jelentősége és csakis az ilyen tudomány tarthat igényt a társadalom támogatására.

Persze naivitás lenne azt vélni,hogy csak a megszokott értelemben vett természettudományok tartoznak az u.n. hasznos tudományokhoz,de viszont nem kétséges,hogy ezen az alapon minden időben bizonyos fontossági sorrendet lehet felállítani, és a gazdasági gondokkal küzködő állam kénytelen is ily sorrendet megállapitani,amikor a tudományt ésszerűen istápolni kivánja. Mert senki sem vonhatja kétségbe,hogy pl. az összehasonlító nyelvtudomány utilitás tekintetében messzemarad a megszokott érdelemben vett természettudományok mögött. A "megszökött értelemben vett"-jelzőt szándékosan használtam,mert hiszen számunkra nincsen természetenxkivüliség és nincsen jelenség, amit tudományosán ne lehetne vizsgálni. S ha mégis különbséget teszünk szellem- és természettudományok között,úgy ebben még mindig a skolaszticizmus csökevénye virit.