Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1948-1949 (HU ELTEL 11.a.1.)
1949. szeptember 21.
ratóriumaink nem fejlődtek,ellenkezőleg - koptak,elavultak. Jelszó volt ez időben; elvesztettük a háborút,a kis országnak nem telik a természettudományok különleges nagy fejlesztésére. Nem láttak a természettudományokban fontos gazdasági tényezőt. Ehhez kulturális vonatkozásban,mint gátló tényező hozzájárult a 2o-as évek folyamán elterjedt ama sötét felfpgás, hogy minden bajnak,háborunka,nyomorúságnak nagyrészt a termésfcet- kutatók,azok között is elsősorban a fizikusok és kémikusok az okozói. Ily körülmépyek között nem lehet csodálni,hogy az első világháború utáni korszak, hazánkban a természettudományok dekadens korszaka volt. Azt,hogy a természettudományok egyetemünkön életben maradtak,sőt,hogy talán viszonylagosan bizonyos fokig fejlődtek is,a Bölcsészettudományi Kar néhány önzetlenül, csendben,de annál nagyobb kitartással munkálkodó tagjának köszönhető. « Persze külföldi viszonylatban csupán gyér vegetáció jelei voltak e fejlődés jellegű szimptómák. Mondhatjuk,hogy két és fél évtized kiesett a tér- ' mészettudományok hazai történetéből - kiesett ép’ az az idő, mialatt a külföldi kutatások uj,lényegbeli megismerésekhez vezettek, amelyeknek következtében a világszemléletben kardinális változások történtek,amikor a természettadományoknak a többi tudományhoz való viszonya mélyrehatóan megváltozott. E fejlődés egyik leglényegesebb eredménye annak a felismerésében csúcsosodik,hogy minden tudomáhytannak szociális, általános emberi jelentősége különböztet meg a tények puszi ta megismerésére való törekvéstől. - Minden megismerés annál tudományosabb , minél nagyobb a szociális jelentősége. Az igazi tudóst nem a puszta kiváncsiság vezérli a megismerés utján,hanem- 5 -
