Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-09-26 kari tanácsülés - 1./ A kari munkaterv megvitatása - 2./ Pályázati ügyek - 3./ Javaslat a Tanulmányi Érdemérem odaítélésére

£2 о

László dr.

Incze Miklós teljesen egyetért Hanák elvtárssal és lényegében a Lederer elvtársnő által mondottakkal is. Hem helyeselné, ha általános gyakorlattá válnék - bár jogilag teljesen rendben van, hogy a kari taaács által hozott határozatot a rektor nem terjeszti az egyetemi tanács elé. Kis Aladár ráér még félévig, egy évig vagy még tovább is várni arra, hogy adjunktus legyen. Kis Aladár és Tóth Ede ügye Incze elvtárs véleménye szerint azért nem került az egyetemi tanács elé, mert Galántai ügyével volt összekapcsolva. Kérdezi Varga dékánhelyettest, hogy a referátumában szereplő "úgy látjuk” kifejezés azt jelenti-e, hogy ebben benne van a rektor véleménye is.

Véleménye szerint Galántai esetében a konkrét üggyel kapcsolatban a jellemhiba kérdése a legdöntőbb. Amit a rektor és az illetékes pártszervek tettek, ázni teljesen jogos, helyes és indokolt volt. Galántai tevékenységét kifogásolja Incze elvtárs, mert Galántai a kari tanácsülés határozata után nem az illetékesekhez fordult, hanem először Szalóki, majd Szikossy elvtársakhoz, akik az információt megstagad- ták tőle és сзак azután, hosszú idő múltán fordult Hanák elvtárshoz, akivel meglehetősen minősíthetetlen hangon beszélt és ezután fordult a pártbizottsághoz. Az helyes volt, hogy* a pártbizottság megnézte a dolgot. Galántainál az üggyel kapcsolatban Incze elvtárs súlyos jellembeli hibát lát és ez már eleve kizárja, hogy a tanács mellette tudjon állást foglalni, mert magatartása bizalmatlanságot tükröz a kä® különböző szervekkel szemben. Kövesnéhez1I,orozatosan fordult Galántai, kijelentve, hogy milyen bürokraták az emberek, hogy még nem nevezték ki őt adjunktusnak. Helyes, hogy ha a tanácsülés egységesen állást foglal abban, hogy Galántai magatartása elítélendő.

Lederer Emma szerint Galántai magatartása visz- szaélés pártbiz.ottsági tagságával és a legnagyobb mértékben ellentétes egy kommunista emberi és erkölcsi magatartásával.

Barek István egyetért a kari vezetés előterjesztésével és az előtte 'felszólalt négy hozzászóló által mondottakkal. Galántainak nem volt joga arra, hogy például azt a beszél- getést, amelyben Hanák elvtárstól tájékoztatást kapott arról, hogy miért került, elutasításra adjunktusi pályázata, elferdítve, a tényeknek meg nem felelően adja elő. Ezután küldött ki a pártbizottság a rektorral egyetértésben vizsgálóbizottságot. A pártbizottságnak olyan formában jutott tudomására ez a kérdés, hogy Galántai szakmai működése ellen semmi kifogás nem merült fe.l és kizárólag azért ^axssoi^accxctam nem javasolja a tanácsülés kinevezését, mert a sztálinizmus helyi képviselője volt. Ezt Galántai igy exponálta, .pedig ez a Hanák elvtárssal folytatott beszélgetésnek csak egyik momentuma volt. Galántai helytelenül tájékoztatta a pártbizottságot. Galántai működéséről, politikájáról a pártvezetőség elég sokszor helytelenítő véleményt m nyilvánított, szükségtelen most ezt a kérdést különösebben vizsgálgatni. Azt a kar, .a tanszékvezető és az albizottság jól meg tudja Ítélni, hogy Galántai szakmai munkája milyen színvonalon mozog. Nem ártott volna, ha a szakbizottság meg tudta volna vizsgálni Galántainak a Szikrához beadott