Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-09-26 kari tanácsülés - 1./ A kari munkaterv megvitatása - 2./ Pályázati ügyek - 3./ Javaslat a Tanulmányi Érdemérem odaítélésére
46 munkáját, mert akkor kiderült volna, hogy ez nagyobb érdemként nem szerepelhet tudományos munkája értékelésében. Oroszlán Zoltán teljes mértékben helyesnek tartja azt, amit. Galántai ügyében Varga dékánhelyettes előterjesztett, s Galántai eljárásában a fegyelmit megelőző vizsgálat csiráit is látja, hiszen a hivatali titok elárulását kérte egyesektől. Tanszékvezetőjét kellett volna megkérdeznie, ez lett volna az egyetlen tisztességes eljárás; minden más eljárás megrovandó, mert nem korrekt. Hanák Péter elmondja, hogy nem Galántai fordult hozzá, hanem 6 kérdezte meg Galántait, hogy tud-e pályázata sorsáról és azután tájékoztatta. Galántai erősen kiabált ás rendkivülxs: szemtelen módon tárgyalt Hanák elvtátssal, mik mire ő arra kérte, hogy vagy fegyelmezze magát vagy távozzék. Erre egy kicsit lehiggadt, de azt mondta, hogy boszorkányüldözés folyik ellene és sokan, hogy védjék a saját maguk által elkövetett hibákat vagy bűnöket, őt /Galántait/ áldozzák fel. Hanák elvtárs megmutatta és igyekezett részletesen megmagyarázni a szakbizottság javaslatát és amikor sehogysem boldogult vele, utoljára azt mondta neki, hogy mennyire ninca önkritikája Galántainak, aki ilyen és ilyen módszereket képviselt. Galántai ezt az utolsó mondatot ragadta ki a beszélgetésből, Hanák elvtárs helyesnek tartaná, ha a vizsgálat megindítása előtt meghallgatnák a másik oldalt is, mert szintén látja az ügyben a felelósségrevonás csiráit. Banner Jáno3 szerint itt nem történt lényegében hivatal os”nt_Te~nönrTartása, hanem egy teljesen félremagyarázott érdeklődésről van szó. Sokkal súlyosabb és fegyelmi tárgya lehet az, amit Oroszlán professzor mondott, hogy Galántai olyanokat akart rákényszeriteni hivatalos titok elárulására, kik erre nem voltak hivatva. Az ilyen érdeklődésnél a jellem diktálja a hivatalos utat és a konkrét esetben rosszul diktálta. Incze Miklós teljesen egyetért Banner professzorral. Hozzáteszi, hogy Galántaiban az a gyanú él, hogy a Szikránál megjelenő munkáját a tudományos minősítő bizottság nem fogadja el kandidátusi disszertációnak. Ezért van az, hogy hol ez, hol- az szerepel disszertációs témájaként. Galántainak módjában lett volna legalább a lektori véleményeket benyújtani a bizottságnak, de őreá jellemző módón -csak a Szikra egy igazolását nyújtotta be arról, hogy a Szikra hajlandó kiadni szóbanforgó munkáját. Teljesen félrecsusz- tatott értelmezés, ahogyan Galántai tovább mondotta a dolgokat. Galántai tudományos munkája -nem indokolja adjunktusi kinevezését, oktató-nevelő munkája pedig nem megfelelő, nem tud hatni a hallgatókra. Oktató munkájában volt a főbaj, ami elválaszthatatlan egész politikai magatartásától. Ladányi Andor /0M/ elmondja, hogy Sőtér elvtárs meg- bizta, nézzen utána a szóbanlévő kérdéseknek. A rektor helyesen járt el, ő a karokat áttekintve magasabb szintről tudja megítélni, melyek az adjunktusi fokozat követelményei. Kis Aladár valóban még nyugodtan várhat adjunktusi