Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-09-26 kari tanácsülés - 1./ A kari munkaterv megvitatása - 2./ Pályázati ügyek - 3./ Javaslat a Tanulmányi Érdemérem odaítélésére
- 41 Akkor beleegyezik a tanácsülés abba, hogy ezt a nagy nehezen megszerzett állást az ókori történeti tanszékre hirdethessük meg? /Igeni/ Akkor a tanácsülés ilyenértelmü határozatát kérem jegyzőkönyvbe foglalni. A harmadik probléma a következő. Mint az elvtársak tudják, a júliusi kari tanácsülésen megtárgyaltuk azokat a pályázatokat, amelyeket az újkori egyetemes, illetőleg az újkori magyar történeti tanszékre hirdettünk meg. A kari tanácsülés egyhangú álláspontja az volt, hogy Tóth Ede és Kis Aladár elvtársak pályázatát helyeslőén továbbítja a felsőbb szervekhez, Galántai elvtárs pályázatával kapcsolatban azonban bizonytalan idejű halasztást javasol. A további fejlemények során az történt, hogy ennek a három pályázatnak az ügye mind a mai napig nem került az egyetemi tanács elé. Nem került azért, mert a pályázatokkal kapcsolatban bizonyos problé mák merültek fel, nevezetesen az, hogy azok a pedagógiai és nevelői problémák, amelyek a szakbizottság javaslatában, va- ’ lamint a kari tanácsülés határozatában tükröződtek, valóban megvoltak vagy megvannak-e Galántai elvtársnál, másfelől hogy Kis Aladár elvtárs eddigi tudományos munkássága eléri-e azt a szintet, amely szükséges ahhoz, hogy valaki adjunktusi állásra pályázhasson. Az egyetem vezetőségének mindkét kérdésben bizonyos problémái támadtak.: Az első kérdésre vonatkozóan a rektor elvtárs megpróbált megfelelően tájékozódni az illetékes pártszervek segítségével is, a másik kérdésre vonatkozóan pedig megpróbált tájékozódni, hogy más karokon általában milyen tudományos munkásságot fejtettek ki a tanársegédek és az adjunktusok, hogy eldönthesse, azxat adott időpontban Kis elvtárs pályázata reális-e. Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben a felsőbb állami szerveknek bizonyos aggodalmai támadtak, az a határozat született, hogy a Történettudományi Kar vezetése e pályázatok ügyét még egyszer hozza a kari tanácsülés elé.megfelelő javaslattal. Ennek alapján megpróbáltuk az egész pályázati ügyet alaposan átgondolni. Szeretném a dékán elvtárs nevében is leszegezni azt, hogy Kis Aladár elvtársat ugyanúgy, mint a tanszéken dolgozó másik két elvtársat, Urbán és Vadász elv- társakat is egyaránt alkalmasaknak és eléggé felkészülteknek tartjuk ahhoz, hogy adjunktusi besorolást kapjanak. Más egyetemmel összehasonlítva azonban valóban az tűnik ki, hogy nagyobb tudományos munkássággal rendelkező emberek tanársegédi beosztásban dolgoznak. Ez a meggondolás arra a következtetésre vezette mind a rektorátus illetékes vezetőit, mind pedig a Történettudományi Kar vezetőit, hogy Kis Aladár elvtárs pályázata az egyetemi tanácsülésen nem menne keresztül. Másrészt Galántai elvtárssal kapcsolatban úgy láttuk, hogy azok a hibák, amelyek részint magatartásában, részint politikai működésében jelentkeztek, tudományos és nevelői munkásságára is szükségképpen kellett hogy hassanak, tehát továbbra sem tartanánk helyesnek, ha a kar igenlően továbbítaná pályázatát a felsőbb szervekhez. A kari tanácsülés tehát vagy arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fent emlitett okoknál fogva mind a három adjunktusi pályázatot leveszi a napirendről és bizonytalan
