Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-07-14 kari tanácsülés - 1./ Prémiumok kiosztása - 2./ A Rákosi ösztöndíjakra vonatkozó pályázatok elbírálása - 3./ A különböző tanszékeken meghirdetett pályázatokkal kapcsolatos beérkezett pályázatok elbírálása

- 19 г

terjessze elő a kar Galántai elvtársat adjunktusnak. Ezzel a kari vezetés és a pártszervezet vezetősége nem értett egyet és megmondottuk, hogy semmiképp sem tartanánk helyesnek a kérdésnek ezt a soronkivüli előrehozását, sőt azt _is meg kell mondani, hogy furcsának találtuk a magunk részéről, hogy amikor Galántai elvtárs személye elesett, akkor ez az adjunktusi állás hirtelen a háttérbe szorult olyan értelemben, hogy akkor azt tanácsolták az elvtársak, hogy akkor várjuk meg, amikor a két elvtárs egyszerre kinevezhető lesz, Tóth elvtárs és Galántai elvtárs, mintha az az adjunktusi hely egyetlen egy személyhez kapcsolódott volna és csak az ő számára létezett. Ezt a kari vezetés ás a pártszervezet vezetése nagyon furcsának találta és messzemenően helytelenítette még akkor is, ha ténylegesen ezt a helyet nem a kar keretében szervezték, hanem a marxista tanszék oktatói számára és mivel oda nem tudtak kinevezni _ egy adjunktust, ilyen formában szabadult fel ez. a hely.

Ezt megfontolva és figyelembe véve azt is, hogy közben az újkori egyetesm tanszék részéről felvetődött az az igény, hogy nálunk is sérelmes az, hogy nagymértékű aránytalanság van, a tanszékek oktatói többéves munka után is tanársegédek, felvetődött az a kérdés, hogy az újkori egyetemes tanszéknek feltétlenül biztosítani kellene lehetőség szerint egy adjunktusi helyet. Ilyen módon vetődött fel az a kérdés, hogy azt kell csinálni, hogy még egy adjunktusi helyet kell szerezni, vagy pedig csak Tóth Ede elvtárs adjunktusi kinevezését figyelembe venni, a másik helyet pedig az újkori egyetemes történt! tanszéknek adni.

Amikor ez kérdésessé vált, akkor még egy adjunktusi hely csöppent, született, úgyhogy három adjunktusi hely betöltéséről lehetett tárgyalni. Azt is meg kell mondani, hogy a pártvezetőség ebben a kérdésben nagyon hosszas vita lapaján nem egészen igy foglalt állást, mint ahogy végső fokon kiírásra került. A pártvezet őségben az az álláspont alakult ki, hogy helyesebb lenne a három legnagyobb tanszéknek egy-egy helyet .adni, a két újkori tanszéknek ac és a középkori magyarnak,-^Végül azonban, miután Varga elvtárs konzultált különböző 6lvtársakkal, a pályázatok kkiirására ebben a formában került sor, vagyis nem nagyon merték az elvtársak a felelősséget vállalni. így került ezen a módon a pályázatra a sor.

Nagyon örülök, hogy ezen a megbeszélésen Soós elvtársnő is résztvesz, aki a mostani vita alapján láthatja, hogy az elvtársaknak milyen problémáik vannak Galántai elvtáre személyével és működésével kapcsolatban. Mi a magunk részéről felvetettük ezeket a meglévő hibákat és azt is, hogy ilyen jellegű maradványok vannak ma., is Galántai slvtársban, azonban eléggé kevéssé tudtuk eddig elfogadtatni ezt az álláspontot és ezeket á bíráló szempontokat. Ugyanakkor, amikor Hanák elvtárs elmondta azt, hogy a karon az elmúlt időszakban elkövetett hibákhoz Ga.l<*nt^.i elvtárs milyen mértékben tette hozzá a maga obulusalt, kétségtelen, hogy ez fennáll.