Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-07-14 kari tanácsülés - 1./ Prémiumok kiosztása - 2./ A Rákosi ösztöndíjakra vonatkozó pályázatok elbírálása - 3./ A különböző tanszékeken meghirdetett pályázatokkal kapcsolatos beérkezett pályázatok elbírálása

. ßG*- 20 Azt hiszem, hogy ahba nem érdemes belemenni, nagyon messze vezetne annak az elemzése, hogy itt milyen mértékben vannak objektiv okok és milyen $értékben Galántai elvtárs személyisége. Úgy gondolom, hogy az itt elhangzott előterjesztés és a vifca alapján egyet lehet érteni az elvtársak álláspontjával.

Oláh József: Azt javasolnám, hogy ezt az adjunktusi állás t ne Galántai elvtáranak, hanem a középkori magyar Egyscfca történeti tanszéknek Írják ki a következő évre, mivel legalább egy évről van szó.

I n c z e Miklós: Én fenntartanám azt, amit Sinkovics elvtárs javasolt és amihez csatlakozott Oroszlán profesz- szor elvtárs, ez közös álláspontja a szakbizottságnak, hogy ne egy félévre, hanem egy évre tegyük ezt a halasztó javaslatot, mert én ezt tartom a megfontoltabb és a leghelyesebb eljárásnak.

<

Varga János dékánhelyettes elnök: Talán röviden összefoglalnám az itteni vita eredményét. A vitában felmerült kérdéseket két részre szeretném osztani. Az egyik a pályázatok kiírásának jelenlegi rendszerével kapcsolatos kérdések, amelyekről itt elég szó esett, a másik pedig konkréten Galántai elvtárs pályázata.

Köszönetét kell mondani a személyzeti osztálynak, hogy szivén viselte azt, hogy karunk lehetőleg minél több oktatója kapjon adjunktusi állást, aki ezt megérdemli.

Továbbá örömmel üdvözlöm a fokozottabb demokratizmusra való igényt, amely itt az elvtársak hozzászólásában megnyilvánult, ezt én a magam részéről csak megerősíteni vagy alátámasztani tudom, hiszen a múlt alkalommal letárgyalt pályázatok megbeszélésénél többé-kevósbé tükröződött már az ilyen irányú állásfoglalás, amennyiben nem értünk egyet a pályázatok jelenlegi rendszerével. Valóban a következő időszakban arra kell törekedni, hogy a pályázatok a kar igényeiből szervesen nőj jenek ki.

Világosan kell azonban látni, hogy a jelenlegi pályázatok kiírása többé-kevésbé, inkább többé mint kevésbé az eredeti káderfejlesztési tervnek megfelelően történt, ha nem is az időpontok, de a sorrend egyezik, tehát itt én nem hiszem, hogy érdemes lenne azon vitatkozni, hogy 1956- ben vagy 1957-ben кжгй lett volna ezen a sor. Persze azt világosan kell látni, hogy a káderfejlesztési terv kidolgozása olyan időszakban történt, amikor még a légkör - hogy finoman fejezzem ki magam - nem egészen felelt meg a ff* XX. Kongresszus szellemének, illetve annak a szellemnek, amelyet nekünk а XX. Kongresszus után meg kell valósítani. Furfiaa kettősség alakult ki tehát egyrészt a káderfejlesztési terv más szellemben való elkészültéből és másrészt az elvtársakból felszínre törő helyes ás üdvözlésre méltó demokratikus igényből.

Lényegében az nem érinti a káderfej lesztési tervet, hogy ki mikor és milyen mértékben kerül sorra, ez nem érinteti a minisztérium által lefektetett elveket