Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-07-14 kari tanácsülés - 1./ Prémiumok kiosztása - 2./ A Rákosi ösztöndíjakra vonatkozó pályázatok elbírálása - 3./ A különböző tanszékeken meghirdetett pályázatokkal kapcsolatos beérkezett pályázatok elbírálása

- 12 Nyilvánvaló, hogy ez meglehetősen abszurdum volt még abban az időben is a személyi kultusz terén és ezen az alapon visszautasítottam akkor is ezt a recenziót. Azt hiszem, hogy ténylegesen látnunk kell, hogyan fejlődik ki Galántai elvtárs nagyon merev elképzeléseiből és ez a várakozó álláspont, amely az előterjesztésben kifejezésre jut, egyszersmind segítséget ad Galántai elvtársnak arra, hogy ezeket a hibáit, amelyek bizonyára csak maradványokban élnek, ma már legyőzze,

Z á d о r Anna: Inkább az adjunktusi állások létesítésével kapcsolatos kérdések mélyebb tartalmához szeretnék hozzászólni, arról van szó, hogy jóleső érzés látni, hogy a kari vezetés törekxszik arra, hogy a jó munkát végző tanársegédeknek megadja a lehetőséget, hogy emelkedjenek.

Ez az érdeklődés azonban 3ajnos csak a történelmi és csak az újkori tanszékek csoportjára terjed ki. Például Kano- zsay Margit egészen kiváló oktató és nevelő munkát végez, шйзрвюп. tudományos munkája is nagyobb, mégsem merült fel soha az a gondoadclat, hogy adjunktus legyen és ma már ott \ tartunk, hogy ez az egyébként is nagyon félénk és visszája húzódó leány valóságos kis mimóza vagy sündisznó lett, h annyira megbizonytalanodtott, annyira elvesztette a munká- kjában való hitet. Ehhez hozzájárult az, hogy a kari évkönyv számára készitett nagyon jó dolgozatát már az első menetben kirakták onnan. Az évkönyvből nem lett semmi, mégis bennemaradt az a tüske, hogy még ez sem ment.

A másik momentum az, hogy nem egészen jó, ha engedjük érvényesülni azokat a furcsa hangoskodó vagy önreklámozó módszereket, amelyek bizony megvannak. Éppen Galántai elvtárs esete olyan, ahol ez a túlságos előtérbe állitás megvolt, Például éppen ál ő volt az, aki reá nézve nem túlságosan dicsőségesen szerepelt a kar tudományos ülésszakán.

Ez nem Galántai elvtárs hibája, de úgy látom, hogy nemi forrt még ki eléggé tudományos szempontból, hogy szerepelhetett volna ezzel az előadással, Ugyancsak az ő energikus magatartásából következett be az az elég nagy szakadás, ami a kari pártvezetés és a tanszékek fiatalsága között bekövetkezett, ezt is olyan nehezen tudja Barek elvtárs rendbehozni, legalábbis látom, hogy milyen sokat dolgozik ezen a téren, ez is ilyen félreértett pártos és energikus intézkedésekből fakad. Mind a kari vezetés, mint a pártvezetés foglalkozott Galántai elvtárseal ilyen szempontból és ő azóta lényegesen kedvezőbb magatartást mutat, de valami mindenáron való érvényesülni akarás még most is tapasztalható nála és ezt olyan tanszék is észreveszi, mint a mienk. Ez pedig nem az a magatartás, amelyet feltétlenül oéldaadónak és az ifjúságot magasabb fokon nevelőnek lehet odaállítani. Ezt jobban tudják kifejteni azok, akik jobban ismerik, mégis az a helyzet, hogy én ezt tapasztaltam több éven keresztül. Helyes tehát a bizottság halasztó jellegű magatartása. Ugyanakkor nagyon kérem a kari vezetést, hogy a többi tanársegédek működését vizsgálja meg és ne érvényesüljön ez a fajta szigor a kis