Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról

* 32 leáll az élet, Újítsanak, kezdeményezzenek a tanszékek, teremtsenek pesggő eletet é3 ne várjanak mindenben -utasításra.

Sajnos - állapítja meg a dékáii - az utóbbi években életünk a karon az utasítások végrehajtásában állt, magam és a kari vezetés is sokszor bevárta a noszogatást ahhoz, hogy valamit elkezdjen, de ezentúl igyekszünk többet kezdeményezni, s ebben az oktatók segítségét kérem. Tegyék félre - kéri I.Tóth^elvtár3 - azt a szkkpszi3t, amely bennem is nem egyszer éli, s bár a tények utólag többnyire megerősítették ennek a szkepszisnek léttfego- sultsagát, mégsem helyes ez. Most már van okunk rá, hogy ne legyünk szkeptikusak,^mégkp»ésbbé cinikusak,^hanem saját erőnkben és a párt támogatásában bízva haladjunk előre. Ehhez azonban az kell, hogy maguktól is mozogjanak^a tanszékek, tartsanak fegyelmet és ne tekintsék elemi fontosságú kérdésekben másodlagosnak a jelenlétüket, hiszen a kari vezetés igyekszik minél kevesebb értekezletet összehívni.

Abban a reményben, hogy a karon is fokozatosan igazi élet alakul ki, a dékán lezárja az I.napirendi pont vitáját.

II, napirendi pont: A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései.

I.Tóth Zoltán dékán az Írásos anyagra utalva javasolja, hogy részletesebb vita helyett a tanács tagjai inkább csak ahhoz szóljanak hozzá, amivel nem értenek egyet, és esetleges elvi és gyakorlati kifogásaikat hozzák fel az írásos anyaggal kapcsolatban.

Zádor Anna elvben helyteleníti a kölesönkönyv tár jellegű, tanulói felügyeletet és szeretné, ha legalább perspektivikusan az lenne a szabály,^hogy az inspekciót a tanszék egy megbízottja /legalábbis tanársegéd/ gyakorolja.

Varga János dékánhelyettes elvben ^egyetért Zádor Annával, gyakorlatilag azonban áz lennie á megoldás legmegfelelőbb módja, - amire viszont pillanatnyilag nincs lehetőség, kxxx -, ha minden^ egyes kabinettel rendelkező tanszéken működnék egy demonstrátor is. Bégen is az&lyennek volt feladata a különböző intézeti könyvtárak kezelése. A szövegbe talán azt lehetne belevenni, hogy azokon a^tanszékeken, aholmáx már most demoestrátörök működnek, ezek hatáskörébe tartozzék a kabinetkönyvtár. Tanársegédekkel ezt gyakorlatilag nem lehet megvalósítani.

Zádor Anna kijelenti, hogy nem a könyvtárosi feladatokat szeretné a tanszékekre hárítani, hanem arra gondol,hogy a jobb tanulásn^Ä nemcsak bbjektiv körülményeit akarjuk megadni, hanem valóságos eszmei lehetőségeit is, ezeket pedig egy évfolyamtárs nem biztosítja. A tanársegédek hetenként háromszor 1-2 órás inspekciót tarthatnának a kabinetben.

I.Téth Zoltán dékán szerint nincs ehhez elég ember a kilenc kabinet számara.' A Zádor Anna által felvetett gondolatot talán mint távolabbi kívánságot lehetne rögzíteni.