Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról

/László/- П

/Folyt. I.Tóth Z./

Az Elvtársak gyakran olyasmit követelnek - folytatja a dékán - amiben nekik is legalább annyi felelősségük van jelenleg, mint a kari vezetésnek, A dékán felelőssegét ott látja, hogy nem követelte eléggé a dolgokat és nem járt utána azoknak.

Az elhelyező bizottságokban valéban komoly sérelmek voltak. A dékán kéri, hogy ha ilyen kérdésékben nehézségek merülnek fel, hívják oda a bizottságba akár őt, akár a dékánhelyettest, akár a partszervezetet, akik mindent elf bognak követni, hogy egészséges légkör alakuljon ki. Nagyon szeretné, ha a belső atmoszférába jövőben még egészségesebbé válnék. Kéri, hogy minden jelentős kérdésben bizalommal forduljanak hozzá, hogy személyesen közbeléphessen.

Ami azt a Barek és Incze elvtársak által emlitett kérdést illeti - folytatja a dékán -, hogy az elhelyezés kérdésében külső szervek mintegy grasszálnak az egyetemen, semmibe sem veszik az állami vezetéstk és a pártszervezetet, a magam részéről megtettem az intézkedéseket, hogy amikor ilyen emberek bejönnek a karra, előbb a kari vezetésit és a pártszervezetet keressék meg, és ezek közreműködésével éljenek azzal a jogukkal, hogy foglalkoznak a hallgatókkal, de ne ezek háta mögött és ne keltsenek illúziókat, mert akkor nehéz fenntartani az állami vezetés tekintélyét.

Ami a ^árttörténeti vizsgákat illeti, valóban nem helyes, hogy ezek lényegében úgy folyjanak le, mintha semmi sem történt volra .

A helyszínen a kérdések özöne vetődik fel. Nem helyes, hogy az oktató áltatja a hallgatókat és saját magát, amikor valamiféle választ ad a felmerült kérdésekre, mintha meg tudna azokra felelni. Helyesebb, ha 1945-tel az európai népi demokratikus országoknál is lezárjuk a kérdéseket, és csak az egyszerű, tényanyagra szorítkozunk, amig megérlelődnek a dolgok. Az altalános pozitív tényanyagban való jártasságot meg lehet kívánni, de a nehéz elvi kérdésekben, a fejlődés olyan problémáiban, amelyeket a vizsgáztató sem tud eldönteni, a legjobb akarattal sem,formalizmus és helytelenmmgk megkövetelni a vizsgázótól a választ.

A dékán helyteleníti, hogy a jelen kari tanácsülésen az újkori magyar történeti tanszék még helyettessel sem képviseltette magát s a filozófiai tanszék nem tartotta szükségesnek, hogybejelentse, hogy milyen okból nem tud résztvenni egy olyan kari tanácsülésen, amelynek a XX. kongresszusból származó feladataink képezik az egyik tar&yét. Ez érthetetlen, helytllen és elfogadhatatlan. Ne kívánjak a kari vezetéstől, hogy telefonon, személyesen, vagy behívásokkal ismételje el a tanácsülésen informativ* elmondottakat. Segítséget kér az oktatóktól, hogy minél egyszerűbben, minél operatívabban és a lényegre tátérve lehessen intézni a kari vezetés munkáját. Felemlíti, hogy olyan a rektorátusra továbbítandó átiratokat kap egyes tanszékektől /pl. a filozófiaitól/, amelyekben sok helyesírási hiba 1з van. Minden ilyesmit nem javithat végig a dékánátus.

Rendkívül lényegesnek tartja, hogy az oktatók, a tanszékek, az egész kar élje a maga autonóm életét,y mert jelenleg nem, vagy csak kis részben éli, pedig lenne rá lehetőség. Ha a kari vezetés valamit elindít, forgatja a fogantyút, akkor lassú áttétellel mozog valami a karon, de mihelyt nem forgatja a fogantyút, lényegében