Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról

- 30 vannak: László elvtárs, Oroszlán elvtárs. Kizártnak tartom, hogy a hallgatók ne hallgatták volna ezt a fakultativ kollégiumot, persze most már késő, de a jövőre gondoskodni kell, hogy meglegyen. A pályázati rendszer megoldható ás alapvetően a tanszéknek joga van, hogy beszélgessen velük, hogy ez felvételi vizsga vagy nem, az más kérdés.

V а у e r Lajos: De meg kell tudnunk, hogy kik azok.

Ladányi Andor: Az újkori tanszék sem ismeri a másodéves hallgatókat, úgyhogy más tanszéknek is van ilyen problémája. Ezt meg kell oldani. Fel fogom vetni, hogy az ókori történészek szintén a második év elejétől legyenek szakosítva.

Közölni kell a munkahely-listát. A rendelkezés hibája az, hogy nem számoltunk a tudományos tervezés gyengeségével az egyes intézményéknél és ezt .módosítani kellene. Remélhetőleg egy héten belül kiegészítjük ezt az utasítást olyan módon, hogy eltekintünk a konkrét munkahely-listától, amely az adott viszonyok között irreális.

A történész ás filológus képesítés tanári állás betöltésére jogosit . Három-négy hallgatótól még nem fog összedőlni oktatásunk. Meg lehet oldani, hogy néhány ilyen hallgató pedagógus kiképzést kapjon és hospitálási gyakorlatra menjen. Kát-három órával kevesebb jut a szak- ma számára, de ilyen módon meg lehet oldani a szakosítás kérdését. Helyes volt, ho^y a dékán elvtárs erre a kérdésre nagy gondot fordit, mert a tudományos utánpótlás kérdéséről van szó több szakterületen.

Barek elvtárs felvetette a felülvizsgálati rendszer kérdését. Azt hiszem, teljesen igaza van Barek elvtársnak, EgyxíKlM az egész felülvizsgálati rendszer rossz.

Egy felülvizsgálat lehet önmagában jobb vagy rosszabb, de maga a rendszer rossz. Harminc egynéhány tagja volt a történelemoktatást felülvizsgáló bizottságnak és külön irodát akartam nyitni, hogy levelezzek a bizottság tagjaival. Igen kiváló volt az a vizsgálat, amelyet Tóth Zoltán elvtárs vezetett a szegedi egyetemen, lényegesen gyengébb volt az a vizsga, ami nálunk volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kitűnő volt a pedagógiai főiskolák felülvizsgálata, de a probléma az, hogy tényleg nem lehet felülvizsgálni úgy, hogy háromszor elmennek meghallgatni egy-egy órát.

Oroszlán Zoltán: Leszegezem azt, hogy a tanszéknek nem volt semmi ingerenciája azoknak az idealisztikus keretszámoknak a kidolgozásában. Mi a megadott óraszámban elképzelésünk szerint a legjobban, a legtökéletesebben próbáljuk megoldani az oktatás kérdéseit, de semmi befolyásunk nem volt az elhelyezési keretszámokra. De hogyan is lenne képzelhető, hogy a tanszék illetéktelenül belenyúl egy felsőbb hatóság hatáskörébe. Ladányi elvtárs ugyanis valami olyasfélét mondott, hogy az Országos Múzeumi Központ és a tanszékek együtt dolgozták ki ezeket a keretszámokat.