Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról

jesen közönyösek, ez pedig nem cél, igy nem lehet nevelni, hogy a fiatalok senkinek se higgyenek, úgyis fütyülnek arra, amit valaki elmond. Ez megint az őszinteség hiányának forrása és a politikai fejlődés kerékkötője. Igenis higgyen az a fiatal, ha a bizottság valamit mond, hihessexi neki azért, mert a bizottság a legjobban mérlegelve az adott lehetőségeket fog dönteni. A további következményeket mindenki tudja, tudtja, hogy milyen tumultuózus jelenetek játszódtak le az elhelyezés körül, hogy megfenyegették őket, labdáztak velük, minderről nem szeretnék beszélni, ennek hatását máig sem hevertük ki. Nagyon sok kapcsolatot tartok fenn nemcsak szakunk, hanem karunk fiataljaival, kugjc nyugodtan mondhatom, hogy az elhelyező bizottságoknak ez a rossz politikai, rossz nevelő szellemű magatartása nagyon tartósan érezteti a maga hatását, úgyhogy nagyon kérem a kari vezetést, segitsen bennünket abban, hogy az elhelyező bizottság a kari vezetésnek, az állami vezetésnek kifejezetten alárendelt szerv legyen, amely olyan hangon beszél a fiatalokkal, ahogy fiatal értelmiségiekkel illik beszélni, ne rettentsen, ne fenyegessen, ne hordja le őket alpári hangon, mert erre mind volt eset, hanem tartsa be a kari vezetés szempontjait. Ez a világért sem jelenti azt, hogy mindenki Budapest legjobb helyére kerüljön, a legelső helyre, tudom, hogy erről nem lehet szó, de nagyon sok lehetőség áll a minisztérium rendelkezésére és semmi esetre nincs szükség olyan magatartásra, mint amilyen itt megnyilvánult. Előfordult például, hogy egy speciális szakos hallgatónak, amikor az megkérdezte, hogy akkor miért tanult egyiptológiát, azt felelték, hogy nem baj, majd áttanul várostörténetre. Pedig ez az egyiptológiai kiképzés az államnak óriási összegekbe került, erre az egy emberre esett évente tiz oktató és akkor menjen Nagykanizsára átta- nulni várostörténetre, mert fogalma sincs a várostörténetről. Ha mi úgy éreztük, hogy nem helyes szólni részben a saját, részben a köz érdekében, akkor ez nem történt egészen indokolatiamul és azok a hibák, amelyek az egyetem és az sgystemen megfordult szervek részéről előfordultak, bizony nem hatástalanok. Ebben a minisztériumot is hibáztatnom kell, mert végeredményben a minisztériummal együttműködésben történnek az elhelyezésekbe.a mi minisztériumunk abszolúte nem törődik azzal, hogf a^xaiíüxugyi minisztériumhoz átkerülő fiatal káderekre milyen sors vár.

Orsszláíi Zoltán: Ebben a bizottságban magam is résztvettem. Alapvető hiba volt, hogy mi képviseltük ottьъ egyetemet, a kart ás a minisztériumot, ezzel szemben a nép- mivelésügyi minisztériumnak négy képviselője volt ott, amely tulajdonképpen határozott az egyetemet elhagyó ifjak elhelyezéséről. Itt tehát kát malomban őröltünk. Tökéletesen igaz, amit itt Zádor elvtársnő felhozott, ott voltam elejétől végig, hallottam a kérdéseket és a válaszokat.

Legyen ezabad itt valamit elmondanom. Az ókori régészeti szak keretében az utóbbi hat év alatt két ókori keleti régész szakos hallgatót képeztünk ki. Ez pontosan és csakis az Oktatásügyi i ini sztárium jóváhagyásával és engedélyével történt. Megtörtént tehát*!* itt egy nagyon költséges kiképzés azzal, hogy erre a hallgatóra szükség van. Merem állitani, hogy egyike az egyetem legkitűnőbb hallgatóinak, felelőssé-