Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról
л* ítem tudatában kijelentem, hogy zseniális hallgató, amilyen a mi szakunkon, az egyiptológián ötven évben egyszer akad. Jól ismerem, tartom vele а Sxxpa kapcsolatot. A szaklapok már közük a dolgozatát, háromszor nyert kápályadi jat," Kákossy Lászlóról van szó. Kiküldték Nagykanizsára, hogy foglalkozzék a nagykanizsai vári történetével. Bocsánatot kérek, ha mi tervszerűséget követelünk az oktatásban, ilyennek nem szabad előfordulnia, mert nyilvánvaló, hogy annakidején a Népművelési Minisztérium az Oktatásügyi Minisztériummal együtt állapította meg annakidején, hogy 1956-ra az illető hallgató előtt megnyílik a megfelelő elhelyezkedési lehetőség. Nyilvánvaló, hogy ha nem lett volna részére keretszám, akkor az Oktatásügyi Minisztérium nem egyezett volna bele további nevelésébe. I. Tóth Zoltán dékán: Nem volt ott keretszám! Oroszlán Zoltán^ Három év óta keretszám jelige alatt folynak a felvételek. Lehet, hogy ezek misztikus számok, én nem értek ehhez, de valóban vannak ilyen misztikumok. Szóval itt határozottan van valami, amit el kell intézni. Volt egy értekezlet a régész ás művészettörténész hallgatók elhelyezése illetőleg tanitása dolgában. Ott azt javasoltam és az Országos Tervhivatal kiküldött six is melegen támogatták, hogy ha már két szakosítják a művészettörténész és régész hallgatókat és irodalmat vagy történelmet kell hallgat niok, akkor engedjék meg nekik, hogy abból a másik tárgyból is megszerezzék az oklevelet ás mint tanárokat alkalmazzák őket. Igaz, van egy szabály, hogy csak kétszakos tanárt alkalmaznak, de ha kikerül az országba három ember, aki véletlenül egyszakos, nem fog még Összedőlni az Oktatásügyi Minisztérium. Volt itt egy professzor Berlinből, aki elmondotta, hogy ott sincs elég keretük a múzeumoknak, úgyhogy a régészek elmennek középiskolába tanitani, történet szakos'tanárok lesznek. Ha azután a középiskola kemény munkája mellett még mindig folytatja a másik szakmáját, akkor sokkal könnyebb lesz a kiválasztás, mert olyanok kerülnek azután a múzeumokba, akik szÍvvel-lélekkel választott szakjuk mellett vannak és dolgoznak. Olyan lehetetlen dolog ez? En ebben nem látok semmit. A magam részéről csak ezt a módszert tartom lehetségesnek, hogy a néprajzi, művészettörténeti és a régészeti oktatáson segitsünk. Banner János: Az egész elhelyezés kérdését meg szeretném vizsgálni abból a szempontból, hogy mi az előadók, professzorok helyzete a hallgatósággal szemben. Micsoda err kölcsi hátEtere van annak;, hogy mi itt négy éven keresztül arra neveljük a hallgatókat, fe hogy bizalommal jöjjenek hozzánk ügyeikben és .amikor a negyedik év végén rákerül a sor, hogy megkérdezik, hogy töltsék ki azt a papirost, akkor azt mondjuk, hogy nem tudunk felvilágositást adni, mert semmiféle ingerenciánk nincs arra, hogy hová helyeznek el benneteket. Ugyanakkor azt látja az ember, hogy kívülálló emberek,^akiknek a hallgatósághoz semmi közük sincs, megfelelő nyomást tudnak gyakorolni még arra is, hogy egy gyakornok, akit kidobtak vidékre, mégis visszakerüljön és ha az egyik múzeumban nem, akkor a másik múzeumban kapnak helyet. Viszont a minisztérium még sohasem kérdezett meg egy professzort arra-2 5 -