Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról
m- 2J A másik kérdés, ami itt elhangzott, az, hogy a kari vezetés évek óta mondhatni, hősi küzdelmet folytat azért, hogy a mi egyetem nk egyetemszerü és ne főiskolaszerü legyen. Bevallom, ehhen a tekintetben nagyon kevés támogatást kap a felsőbb szervektől. Ez a kevés támogatás jelentkezik nemcsak az olyan rendeletek meghozatalában, amelyek nem segitik elő az oktatást, hanem olyan kérdésekben is, amilyeneket Ineze elvtárs felvetett, hogy a vizsgakérdés mint valami tanári konferencia a középiskolában, majdnem azt mondhatnám unos-untalan folyton újra előkerülő, teljesen értelmetlen itt szereplő elvi megrágás, mert nem történt semmi változás, mégis minden félévben vizsgák előtt és után több órán keresztül kell hogy csináljuk. Nem tudom eldönteni, hogy van-e szükség tétellapokra a művészettörténet és a régészet terén, ahol az ötödik év végén van az államvizsga, mert egy disszertáció megvédéséről van szó. Kérdés, hogy ez az érettségi rendszerű tétellap-rendszer helyes-e vagy nem kellene-e itt is egy kicsit egyetemi jellegű módszert feldolgozni, hogy fennakadás nélkül és helyesen csoportosítva adhassa ki a tanszék a maga kérdéseit. Legyen ez a tanszék feladata, ne legyen sematizálva, hogy mennyi kérdést kell kiadni ás hogyan csoportosítva. Tudok olyan karokat, ahol igy van és minél nagyobb létszámú karról van szó, annál gyakrabban fordul ez elő. Általában szeretnék szót emelni amellett, hogy az egyetem és ezzel kapcsolatban a kari ülés legyen minél inkább egyetemi jellegű és ne foglalkozzék ilyen kis, sematikusan visz- szatérő kérdésekkel. Végül még egy pontra szeretnék rátérni tisztára egészen elvont és elvi alapon és ez a különböző bizottságok jogkörének, hatáskörének és utóhatásának kérdése. Nekem személy szerint ezen a téren rendkivül keserű tapasztalataim vannak. Nem ezeket szeretném elmondani, mert valószinüleg részben az én hibám is, ha a kar bizalmából kiküldetvén különböző bizottságokban olyan sokat jártattam a számat, hogy magamra haragítottam nagyon sokféle fórumot. Azóta kevesebb bizottságban veszek részt és még kevesebbet szólok, de azt nyugodtan elmondhatom, hogy tavaly működött itt egy elhelyező bizottság, amelyről jelentést tettem a dékán elvtársnak a ás a múzeumi főosztály vezetőjének. A bizottságban én képviseltem a kart, mert a másik képviselő, Banner elvtárs - nagyon jogosan - az első tiz perc hangja után felkelt és kiment, mért nem engedhette meg magának, hogy a mellett a hangnem mellett tovább ott maradjon. Én azonban úgy éreztem, hogy valakinek mégis ott kell maradnia, tehát ott maradtam. Ott volt továbbá a tanulmányi osztály kiküldöttje és különböző fórumok négy káderese. Oroszlán Zoltán: Én is ott voltam! Z á d о r Anna: Hogy ott ez a négy elvtársnő miket mondott a fiataloknak, az elkáppesztő volt és ha ezek a fiatalok nem estek teljesen kétségbe és nem haltak bele abba a perspektívát lanságba, amely előttük kinyílott, ez csak azért történt, mert elértük azt, hogy a fiatalok tel-
