Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

/

'гсл

felvetett.

A .félévi vizsgák alkalmával nemcsak engem, hanem nagyon s ok oktatánkat szomorúsággal töltött el az a szinvonaltalanság, amely mgyon-nagyon sok hallgatónál tapasztalható volt, még olyanoknál is, akiktől azelőtt jobb feleleteket kaptunk. Lát,nunk kellett, hogy a színvonal csökken vagy a legjobb esetben stagnál. Hallgatóságunk krónikus időhiányban szenved, mág a legjobb időbeosztással sem tudja elvégezni feladatait, krónikussá válik a kimerültség, pihenésre alig van lehetőség, megterhelésük annyira túlméretezett, hogy ez ifjúságunk egészségi állapotát komolyan veszélyezteti. Meg vagyok róla győződve, hogy ha orvosokkal megvizsgáltathók a helyzetet, megállapítanánk, hogy néni helyes pedagógia ilyen követelményeket támasztani ifjúságunk felé. Elszürkitjülc az t ifjúság életét, számukra az; egyetem igy nem boldog négy esztendőt jelent, hanem taposómalmot és a legjobb képességű hallgatók sem tudják kibontakoztatni tehetségüket, nem érik meg a tudásuk, nincs idejük folyamatosan készülni, a vizsgaidányre marad a tanulás, a vizsga előtti négy-öt napra. Ma már egy-két kivétellel az egész hallgatóság lelkiismeretfurdalás nélkül hivatkozik arra, hogy 4-5 nap áll rendelkezésére egy vizsgára, mert a félév folyamán szemináriumokra, nyelvi, marxista órákra és egyebekre kell készülni. Hol van mág akkor a kultúra, a szórakozás, a pályamunkák, a tudományos diákkörök, pedig a tehetséges hallgatóktól elvárnánk, hogy már az egyetemen bedolgozzák magukat a tudomány valamelyik ágazatába. Ezzel szemben az a helyzet, hogy eltekintve a régészektől és a művészettörténészektől, a történészek két-három pályázatot nyújtanak be egy idényben, i hallgatók egészségi allapota távolról sem kielégítő. Hiába biztosítottunk nekik félévkor egy heti pihenést, a diákok lelkiismerete nem engedi, hogy pihenjenek, megfeszítettek dolgoznak és egymásután összeomlanak. Ha az indexeket végignézzük, a legjobb hallgatóknál is vannak kisebbfajta katasztrófák, egy vagy több tárgyból elégséges vagy közepes, a görbe határozottan lefelé mutat ás a hanyatlás töréssel történik. Itt tehát valami komoly baj van, amin lelkiismereti kötelességünk segíteni és lelkiismeretünk szavára hallgatva csak azt tehetjük, hogy felvetjük az ötéves oktatást. Ez nagyon sokat segítene a helyzeten. Persze nem arra gondolok, hogy az ötéves oktatás minden hiányosságra és bajra orvosszert jelent, de megkönnyíti a helyzetet. Bízunk a további fejlődésben, elérkezik annak az ideje, hogy bevezethetjük az ötéves egyszakos oktatást. Kardos elvtárs pénzügyi számításaira támaszkodva nyugodtan kérhetjük az ötéves oktatás bevezetését és akkor biztosíthatjuk, hogy színvonalunk nem fog süllyedni, hanem emelkedni. Most nem. is szólok olyan kérdésekről, mint hogy a * szakdidaktika tényleg az V. év második felében legyen, mert itü az .elvi megállapítás és a főkérdássel való szembenézés a döntő.

Szilágyi Loránd: A Kardos elvtárs által felvetett javaslat rendkívül értékes, annak elfogadása minden tekintetben hasznos lesz. Kétségtelen, hogy a hallgatóság túlterhelt. Ez már pár évvel ezelőtt felmerült egy értekezleten, de azóta csak romlott a helyzet úgy, hogy I. Tóth Zoltán dékán elvtárs minden szavát el kell fogadni. Nem szabad ilyen