Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

tenénk a gyakorló félévre is, minthogy ez már bevált módszer. A szakdidaktikát az 7. év első felére tenánnk és a didaktikát az 7. év második felére. A vizsgákat úgy csoportosítanánk, hogy a szakszigorlatokat a 9» félév végén tennék le, ugyanakkor nyújtanák be a szakdolgozatukat, a tizedik félév végén marxizmus-leninizmusból és pedagógiából tennének államvizsgát és megvédenék a szakdolgozatukat.

Ha mindezt keresztül tudnánk vinni, olyan tanárképzést valósítanánk meg a budapesti egyetemen és fokozatosan vidékén is, hogy az messz felülmúlna minden eddigi magyar egyetemi oktatást.

Áttekintettük a kérdés gazdasági vonatkoázsait is. 1958-59-ben szünetelne a tanárok kibocsátása, ami lehetővé tenné a középiskolák számára, hogy rendezzék soraikat, áttekintsék, hogy kit hová lehet elhelyezni. Nem állitom, hogy nem helyezik el az embereket, de a tanácsok által beterjesztett lista nemfedi a valóságos szükségleteket. Ezt tehát ezentúl jól elő lehetne készíteni. Számításunk a következő: a IV, évfolyam létszáma 210 fő, a III. évfolyamé 200, a második évfolyam létszáma, amelyre szeretnénk ősztől fogva már kiterjeszteni az uj rendszert, 100, mindezeknek tehát a fele. Nem lenne szükség több oktatÁra vagy helyiségre, ez tehát eleve elesik. 19.58-ban is kiboesátanánk tanárokat, akiknek az elhelyezése fejenként eze-r forintba kerülne, egy egyetemi hallgató pedig- csak 500 forintba kerül, tehát 1958-ban a felszabaduló tanári fizetések feléből kikerülne a hallgatók támogatása, 1959-ЬС-Ъап pedig a megtakarított ezer forint -második feléből, tehát a második ötéves tervben a reform semmi költségtöbbletet nem jelentene, e'saupán a harmadik ötéves terv során, amit pedig azt hiszem, az ország gazdasági mi fejlődése a mi optimista megitélésünk szerint el fog birni. Meg kell mondanom, hogy természetesen mi irodalmárok vagyunk és nem pénzügyi szakemberek, nem tudjuk hány csapdája, nyitja, zárja van ennek, de állunk ezek elé a zárak elé és úgy érezzük, soha olyan jó támogatást nem kaptunk az Oktatásügyi Minisztérium részéről, mint most. Kérem tehát a tanárokat, hogy támogassanak bennünket hozzászólásaikkal is és indítsuk meg ezt a küzdelmet, hogy szilárd idegzetű,-kitűnő szakmai és ideológiai félkászültséggel rendelkező tanárokat bocsáthassunk ki az egyetemről. /Taps./ I.

I. T ó t h Zoltán dékán elnök: Kardos elvtárs előterjesztése lényegében véve a két kar véleményét tolmácsolta és ha a kisebb részletekben lehetnek is változások, a javaslat lényegével tökéletesen egyetértünk, az indítvány azt s célt szolgálja, hogy oktatásunk mai meglehetősen nehéz helyzetéből ki tudjon vergődni és színvonalában emelkedni tudjon, ami most már valóban sürgető feladat . Nem várhatunk tovább a helyzet megjavításával, mert tisztában kell lennünk azzal az eddigi tapasztalatok alapján, hogy megakadtunk, circulus vitiosusba kerültünk, amelyből ki kell törnünk és erre az egyetlen megoldás a Kardos elvtárs által felvetett ötéves képzés. Ezt eleinte mint a magyar-történelem szak problémáját vetettük fel, de hamarosan kiderült, hogy kettős oktatásra vezetne, amit pedig nem birnánk el csupán lényeges létszámemeléssel, amire gondolni sem lehet. M Messzemenően járhatóbb az az ut, amelyet^Kardos elvtárs