Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

- 24 m

/László/

tök nem tudják megérteni, hogy miért kénytelenkk ők a tanári hivatásra felkészülni,amikor nem akarnak tanár^lenni, miért szükséges tehát pedagógiát, didaktikát tanulniok, gyakorolni iskolákba menniök és megtanulniok azt}, amit egy középiskolai tanárnak tudnia kell.

A nyelvészeti tanszékek a gyakorlatban próbálták megjavítani a levelező oktatás színvonalát azáltal, hogy megszüntették a kötelező konferenciák rendszerét a dékáni intézkedések védnöksége alatt, és helyette fakultativ foglalkozásokat vezettek be: kéthetenként esténként 2 órában szabály/jaserü és rendseeres előadásokat és gyakorlatokat tartanak, amelyekre a budapesti hallgatók teljesen szabadon jönnek el, aszerint,hogy ráérnek-e. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hallgatók igen nagy mértekben élnek ezzel a lehetőséggel:

60, sőt 70 főig felmegy a látogatottság, különösen ez alsóbb évfolyamokon. A vidékiek eredményei éppen azért lesuiytóká, mert nem volt módjukban ilyen közös tanuláson résztvenni. A közös konferenciák nem vezettek eredményre: a hallgatóságnak legalább 90 $-a bele sem nézett az anyagba, sőt még azt sem tudják, mik a tankönyvek.

• Ennek a formának tehát semmi értelme nem volt. Mi is arra gondoltunk - folytatja - hogy a területi csoportoknak egy-egy közös konzultációs napot lehetne tartani Szegeden, Debrecenben vagy másutt. Még úgy is meg lehetne ezt oldani, hogy az ottani oktató személyzet tartaná a konzultációt.

Ami a foglalkozások kötelázővé tételét illeti, Szabó Dénes nagyon szekptikus: hogyan tehetünk négy foglalkozást kötelezővé számukra, amikor egyre sem hajlandók eljönni vagy teljesen készületlenül jönnek el? Szabó Dénes itt a fakultativ megoldás mellett foglal állást. Ezzel szemben azt a megoldást lehetne találni, hogy azok, akik rendszeresen eljárnak a fakultativ foglalkozásokra, 20-25 perc alatt vizsgázzanak, azok pedig, akik nem jártak el, kapjanak egy jó alapos vizsgát.

I.Tóth Zoltán dékán javasolja a tárgyalás lezárását és azt, hogy akiknek további megjegyzéseik, hozzászólásaik vannak, röviden Írásban bocsássák rendelkezésre.

Kovács Ferenc /O.M./ egy-két olyan megjegyzést szeretne tenni ja- vaslat formájában, amelyek a fennálló rendelkezések keretében is megoldhatók. Ezek részben egybevágnak Varga elvtárs javaslataival.

Első javaslata a hallgatók foglalkozásbeli tarkaságára vonatkozik. Sehol sincs előírva, hogy azokat az embereket, akikről azt látja az egyetem, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy a levelező oktatásban részt vegyenek, fel kell venni. Az egyetem saját hatáskörében bírálja felül ezt a szempontot, amely szerepelt Varga elvtárs referátumában is.

Ami a felvételi követelmények minimalizálását vagy maximalizálását illeti, mindéképpen helyesnek tartja az OM., ha megfelelő színvonalú felvételi vizsgákat állanak ki a halügitók. Vallóban sok múlik azóta, hogy a felvételi bizottságok bizonyos szempontok szerint nem voltak elég szigorúak a vizsgákon. A felvételi keretszámokat nem feltétlenül szükséges teljesíteni. Ezek adott keretek, a maximális határt jelentik, ha nincs megfelelő számú és egyetemi tanulmányokra megfelelő hallgató, akkor nem kell a többit feltétlenül felvenni az egyetemre. Semmiféle további felsőbb intézkedésre nem kell várni, ez a jelenleg fennálló rendelkezések alapján az egyetem hatáskörében megoldható.

Ugyanez vonatkozik a kétszakosság-egyszakosság problémájának arra a részére, amit Varga dékánhelyettes említett. Van egy érvényben lévő rendelkezés, -=~ 1955-ben jelent meg az Oktatásügyi Közlönyben - amely lehetővé teszi, hogy olyan párt, tömegszervezeti, állami stb. funkció márius levelező hallgatók számára, akik egyszakosságot szeretnének