Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

- 23 /László/

arc

A vidéki hallgatóknak*vizsgázásra való feljövetelre sem nagyon van pénzük, sokan két-három vizsgát próbálnak egy nap letenni. Javasolja, hogy esetleg le kellene utazni vidéki egyetini székelyekre vizsganapot tartani; ha nem is minden tárgynál, de a tanszékek egy része meg tudná ezt a segítséget adni.

Három-négy kötelező konferenciát egyetemlegesen túlzottnak tartanak. Alapvető tárgyakból ez helyes, de öt-hat tárgyból félévenként ezt megkövetelni ma nem reális.

A kétszakosoknak, tehát akik kifejezetten tanári pályára készülnek, adjunk olyan képzést, hogy elmehessenek középiskolába tanítani. Adjunk ki irodalomtudományi vagy történelemtudománydi oklevelet, de azok számára külön feltételeket szabjunk, akik kifejezetten azzal a céllal végzik az egyetemet, hogy középiskolában pedagógiai munkát végezzenek. Ez tehermentesítene olyanokat, akik nem akarnak tanárik lenni, ezek pedig igy érdeklődési körükben többet t anulhatnának.

Tamás Lajos rámutat, hogy általában a követelmények a levelező tagozat hallgat óival szemben elvben azonosak a nappaliakéval, viszont tanulási lehetőségeik nem azonosak. Ebből egy nagyon ellentmondásos helyzet keletkezik: hiába lépünk fel azonos igényekkel, ha nem tudjuk számukra azokat az objektiv tanulási lehetőségeket biztosítani, „mint a nappali tagozatnak. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni. Ószintén és bátran vonjuk le ennek az adott helyzetnek a konzekvenciáit, legalábbis addig, amig nem lesz külön levelező fakultás külön tanerőkkel stb. Szerényebbek legyünk, de azért bizonyos reformoktól nem szabad visszariadnunk, ha a levelező oktatás színvonalát emelni akarjuk. A múltban volt kedvezőbb objektiv feltételek közben megszűntek. Meg kell nézni, hogy ezekből, ha keveset is, mit tudunk feltámasztani. A levelezőkre is rájuk férne egy kis egyetemi szinvonaíil nevelés, elsősorban abból a szempontból, hogy becsüljék meg a levelező oktatást. Furcsa, hogy tanári oklevelet kaphatnak sokan olyanok is, akik egyáltalában nem alkalmasak erre. Ezt valahogyan meg kell szüntetni. Teljesen egyetért Bóka elvtárssal, hogy elsősorban azokat vegyük fel, akiket érdekel a tudomány, ugyanakkor nagyon nagy súlyt helyezve a szociális összetétel megjavitására is. A munkahelyek sem becsülik a levelező oktatást. Az üzemekkel nehézségek voltak az estieknél is a készü- lési idővel kapcsolatban. Követielik tőlük a diplomát, ugyanakkor nem engedik őket tanulni. Ezen segiteni kell.

Lederer Emmának válaszolva kijelenti: a levelezők tudják, mit akarnak, diplomát akarnak, soka'|:)a semmi többet nem akarnak és előbb- -utóbb meg is kapják a diplomát; nekik sincs hasznuk belőle, az egyetemnek sem nagy dicsőség, de hivatalosan el van intézve a dolog: megmaradhat az illető munkahelyén, van már egy diplomája.

Ezen a visszásságon segiteni kellene.

Egyetért azzal, hogy egy évben egy dolgozat elég. Legtöbben nyilván sajátmaguk készitik ezt el, de nem ártana évenként egy zárthelyi dolgozat bevezetése. Nem felelsleges az első félév végén egy nem tulnagy felkészültséget igénylő témából egy Intelligenz- prüfung-félét zárthelyi dolgozat formájában végeztetni. Ez támpontot adna többé-kevésbé a házi dolgozat elbírálásához is.

Oláh József kiegészítő Javaslatot tesz a két kar idegen nyelvi lektorátusa nevében. Ha sikerülne elérni a levelező oktatásban, bogy egy szak legyen, legyen kötelező a következő évtől kezdve valamilyen idegen nyelvből is vizsga, mint a NDE-ban és Csehszlovákiában.

Szabó Dénes utalva arra, hogy a nyelvészetnek több, mint 600 levelező hallgatója van, hangsúlyozza, hogy egyetlen helyes megoldásnak az látszanék, ha tanári oklevelet tényleg csak azok kapnának, akikre Ágoston és Bóka elvtársak céloztak. Maguk a haliga-