Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

mutató rossznak bizonyult, ennek kérdését kiiktattuk feladataink’ közül. Egy ilyen ás állandóan f9lfrissitendő útmutató pedig, amely természetszerűleg az egyes tárgyak, illetőleg anyagrészek tanulásának konkrét körülményeiből indulna ki, nagyban megkönnyítené a cél эгя elérését, a hallgatók műveltségének fokozását, mert ezen ideális útmutatóban nemcsak az irodalom ás más segédletek helyes felhasználására vonatkozó módszertani tanácsok, útbaigazítások foglalnának helyet, hanem az is, hogy az adott kor történetére vonatkozóan milyen irodalom, szemléltető anyag, tárlat, muzeum stb. áll a hallgató rendelkezésére. Persze itt jóval nehezebb a különben is bajosan elérhető vidéki hallgatók helyzete. Itt részben az illető megye népművelési osztályát, megyei könyvtárosát stb. kellene a munkába, bevonni, részben pedig minél bőségesebb irodalomjegyzéket kellene összeállítani,- hogy legalább valami ' hozzáférhető legyen a hallgató számára. ,A vidékiek helyzete ugyanis ebből a szempontból jóval súlyosabb a fővárosiakénál, hiszen ők év közben minden pedagógiai segitség nélkül tanulnak, mert sokan - nem utolsósorban anyagi okokból - még a kitűzött foglalkozásokra sem tudnak felutazni. Egyesek élnek ugyan a levelezés lehetőségével, ez azonban nyilván kisebb értékű, a többség azonban mellőzi ezt. Ezek a körülmények természetszerűleg megmutatkoznak eredményeiken. Az első éven pl. több mint felük maradt el vizsgával és a lemorzsolódás Is köztük a legnagyobb, pedig a tapasztalat szerint szorgalom tekintetében felülmúlják a oestiek jelentős részét. A helyzeten azzal is javitani lehetne valamit, ha vagy utazási kedvezményt kapnának, ami a megnövekedett létszám miatt nem látszik kivihetőnek, vagy pedi^; időnként tagegységenként lehetne1 őket egy-egy vidéki centrumba összehívni, ahol egy-egy kiutazó oktató foglalkozna velük. E munkába bekapcsolhatók lennének a vidéki egyetemek is.

Mind a pedagógiai segítésnek, mind pedig az ellenőrzésnek egyik fajtája a kötelező konferencia. E konferenciák azonban a gyakorlatban csődöt mondtak, nem bizonyultak sem kielégítőnek, sem célravezetőnek. Megpróbáltuk előirni, hogy a konferenciákon való részvétel a vizsgára bocsátás előfeltétele legyen, de efölött, ha nem is -hivatalosan, legalább hallgatólagosan szemet kellett hunynunk. Az egy kötelező konferencia egyáltalán nem alkalmas a félévi munka ellenőrzésére, mert azok a hallgatók sem készülnek fel .rá, akik megjelennek, pedig előfordul, hogy ezek a hallgatóság alig 10-20^-át teszik ki, a többi pedig távoltartja magát. Hogyan lehetne ezen ‘segiteni? A legideálisabb elképzelés a szovjet gyakorlat bevezetése lenne, az t.i. ha a hallgatókat félévenként többnapos, esetleg hetes közös foglalkozásra, amelyekben előadás ás gyakorlat egyaránt szerepet kapna, lehetne összehívni. Nem valószirxü azonban, hogy államunk ezt jelenleg biztosítani tudja. Ehelyett az látszik a legkivihetőbb módnak, ha a minisztérium, kötelezően emeli az ilyen kötött foglalkozások számát. Félévenként minimálisan 3-4 ilyen foglalkozásra lenne szükség. Indokolja, ezt nemcsak az a körülmény, hogy a megtartott konferenciák a gyakorlatban a fenti okok miatt vagy csooortos konzultációk vagy pedig ^z oktatok által megtartott előadások lettek, hanem az is, hogy a hallgatók egy része. - és ezek éppen a tanulni vágyók és legtehetségesebbek - nagyon is igényli az ilyen jellegű összejöveteleket. Beszédes bizonjritdka ennek az ókort oktató elvtársak tapasztalata, akik a heti konzultáció kát órányi idejét egy-egy órás előadásra