Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

" - 4 ­rezgessék meg a képesítést második szaktárgyuk tanításához. B- zeknek - bár az első félévben az anyagnak aránylag legkisebb ré­szét kellett volna elvégezniük - körülbelül a fele nem tudott vizsgára felkészülni a megjelenteknek pedig 26á-a vagy megbu­kott, vagy áppencsak hogy átment. E hallgatók számára lehető­vé kell tenni, hogy júniusban a II. évfolyam I. félévének a- nyagából vizsgázzanak és az 1956/5? tanév elején csak a II. fél­évi anyagból teendő sikeres vizsga után iratkozhassanak a har­madik évfolyamra. A harmadév anyagának összevonására csak azok­nak legyen szabad engedélyt adni, akik elögőleg legalább Jó átlageredményt értek éli T. Tanácsülést Jelenleg ilyen alapról indulnak el első­éves hallgatóink. Elképzelhető, hogy a jelen viszonyok között жк a hallgatók jelentős részénél nem tudjuk biztosítani a kel­lő színvonalat majd a következő évfolyamokon sem, hiszen a fel­sőbb évfolyamokon is nagyon*sok elgondolkoztató probléma van, mert a fentebb vázolt nehézségek .jelentős része rájuk is vonat­kozik. Oktatóink egyöntetű megállapítása, hogy sem a levelező tagozat jelenlegi oktatási г ndszere, sem => követelmények nem felelnek meg mindenben az egyetemi színvonalnak. A nem mindig helyes kiválasztás, a hallgatókkal való intenzív kapcsolat hiánya, az ellenőrzés lehetetlensége, mindáaÉniellett, hogy a hallgatók 30—áüyö-a kifogástalan képességű és munkáját komolyan véve dolgozik, a többiek esetében a teljes dezorganizáltságot Eredményezi. A fenti kivételével semmibe veszik a vizsga­követelményeket, nemcsak a fakultativ foglalkozások által nyúj­tandó lehetőséget nem. használják ki, hanem a kötelező foglal­kozásokra sem járnak el. Nem tartják magukat az előirt vizsga­időhöz, nem adják be megfelelő időben az évfolyamdolgozatot, ha véletlenül megjelennek valahol, akkor igyekeznek a köve­telményeket lealkudni - előfordul, hogy felsőbb szervekre hi- vatkbzva, megjegyzéseket tesznek, ha ez általuk elképzelt li­berális vizsgajegy helyett roszabb osztályzatot kapnak stb. 1 Mindezek oktatóinkat is a lazább magatartás irányába befolyá­solják. A vizsgák azt mutatják, hogy minimális azok száma," akik a jegyzet átolvasása vagy jó esetben annak megtanulása mellett általánosabb tájékozottsággal jelennek meg a vizsgáztató előtt. Felkészülésük csak a jegyzetek átvételére szorítkozik, a köte­lező olvasmányanyagra csak ritka esetben terjed ki. így fordul­hatnak 'elő olyan esetek, hogy Mályusz helyett Méiust mondanak, Szer'émi Györgyöt az ellenforradalom történetírói közé sorol­ják, Széchenyi Istvánt tartják a Széchényi Könyvtár megalaoi- tójának, a Bourbonokat porosz dinasztiának tekintik és Illyés Gyulát a Kárpáti rapszódia szerzőjeként tisztelik. Abban,hogy a hallgatók többsége a jegyzeten kívül semmi mást nem használ fel a lcészülséhez nagy szerepe van annak is, hogy az egyes tárgyak anyagának elsajátításához szükséges1 irodalom nem min­den hallgató számára hozzáférhető. Különösen vonatkozik ez a vidékiekre. Ez a helyzet főleg а IY. és V. éven, de kisebb mér- - tálcben az alsóbb évfolyamokon is. világos, hogy a levelező ok­tatás színvonalának megjavításához sokkal több és jobb írás­beli segédletre van szükség. Az olyan anyagrészeknél, ahol még nem állan rendelkezésükre megfelelő feldolgozások, ott sze­melvények Összeállításáról, külön lenyomatokról, fordítások­ról kellene gondoskodni. Ez persze bonyolult és körülményes munka, de feltétlenül szükséges gondolkodni a megoldás eszkö­zein. Ezen túlmenően más pedagógiai ságitségen is kellene töp- ттектектпг rengeni. Mivel a jegyzetet kivonatoló módszertani ut­V '' ruh Г

Next

/
Thumbnails
Contents