Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

logatás nélkül mindenkinek kiadják az ajánlócédulát, vagy oedig néha egyenesen a minisztérium közbelépését kierőszakolva alkalmatlan alkalmazottaikat egyetemre erőltetik, nem Is szólva arról, hogy a szociális származásra legtöbbször nincsenek tekintettel. i- fenti hibák következményeképpen nem egy ecetben talál kozunk azzal a jelenséggel, ami persze hangsúlyozom, korántsem vonatkozik a levelező hallgatók többségére,hogy egyeseket nem annyira, a magasabb műveltség vágya hoz az egyetemre, hanem jelenlegi munkakörük megtartása a megszerzendő diploma által, ami azután természetszerűleg munkájukban is meglátszik. Mindezek in dokolttá teszik azt a kérést, hogy a minisztérium a jövőben ta- 'l^lja meg a módját annak,'hogya különböző szervek az egyetemi “elentkeztetések során az eddigieknél fokozottabban a kormány ás a párt intencióinak megfelelően járjanak el, tehát az ajánlás előtt vizsgálják meg alaposan, hogy a pályázó egyébként rátermett-e 'arra a munkakörre, amelyet ellát és vegyék a saját ismereteik alapján fontolóra, hogy munkájának végzése mellett remélhetőe, hogy-eredményesen tud-e megbirkózni ag egyetemi, feladatokkal és csak minden oldalú igenlő válasz esetén állja- “nak ki jelöltjük mellett. A kérdés másik oldalait viszont az, hogy a jelentkezők-egyáltalán nincsenek tisztában az egyetemen eléjük kerülő feladatokkal, igy nem is tudják felmérni lehetőségeiket és saját erejüket, több esetben felelőtlenül jelentkeznek és nem egy csak az első félévek után jön rá arra, hogy ösaládi viszonyai és munkakörülményei csak a<legnagyobb erőfeszítéssel hozhatók összehangba az egyetemen szükségszerű rend szeres munkával. Ezen a hibán sokat segitene, ha a minisztérium ilyen irányú részletes tájékoztatóval már idejekorán felhívná a nehézségre a jelentkezők figyelmét. <

: ‘ . <; - • ' •> ’ - - / \ - , • ■■ , " - •

A fenti okok folytán az első évre bekerülő levelező hallgatóság sem előképzettség, sem ártermettség, sem. életviszonyok tekintetében nem homogén. A helyzet azt mutatja, hogy általában kát nagy csoportra oszlanak, amelyek meghatározóiként az előbb említett tényezők szerepelnek. Egy részük - és ez mindennél kézenfekvőbben mutatja a levelező tagozat létjogosultságát, kie- ~melkedő teljesítmény tud nyújtani. Különösen megmutatkozik ez a felsőbb évfolyamokon, -ahol a hallgatók jelentős része kitűnő és je!les átlagot ér el, persze néni utolsó sorban azért, mert akkorra már a -többiek nem kis százaléka lemorzsolódik. Véleményem szerint a levelezők ezen csoportjának nem egy tagja felülmúlja a nappali tagozat legjobb hallgatójánakxai szakmai eredményeit is. z alsóbb évfolyamokon is vannak - amint ezt a tanulmányi idő lerövidítéséért folyamodók száma mutatja - akik sikerrel, sőt nagyszerű eredményekkel tudják az egyetemi követelményeket kielégíteni. A fentiek száma azonban a levelező létszámhoz viszonyítva kevés. Az alsóbb évfolyamokon, ahol a lemorzsolódni készülők még küzdenek a viz szinén maradásért, a hallgatók többsége csak gyenge eredményt tud produkálni. Szomorú, hogy a levelező hallgatóknál éppen az a szakmai középhad hiányzik, amelyik minden tanulóközösségnél a zömöt.alkotja.

Ennek oka a vázolt problémák mellett, amelyek a felvétéli, vizsgák mércéjének megszigorítása felől is goniolkodóba ejthetnek, - többek között a hallgatók munkakörülményeiben keresendő, ennek nemcsak a tanulmányi és vizsgáiegyelem, nem is megszilárdításában, de egyenesein annak elfogadható állapotba hozásában gátol bennünket, hanem a színvonal követelmény lazításának is fő forrása. Az e téren<műtatkozó problémáknak - ezzel tisztában vagyok - objektív okai is vannak, de elsősorban nem ezekről van szó. A vizsgahalasztási kérelmek tömege, amelyek elbírálása a tanulmányi osztály és a dékáni hivatal munkaidejének jelentős részét köti le, vitathatatlanul igazolja, hogy nagyon