Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-01-27 kari tanácsülés - 1./ A kari munka egyes területeinek félévi ellenőrzése - 2./ A káderfejlesztési terv irányelvei

- 24 ПН

ri szabályzatot és ezt vagy úgy, vagy szükség esetén módosított formában fel kell használni.

Varga János dékánhelyettes kéri, hogy a kabinetekkel kapcsolatos pontos kulcsigényeket jeientsék be a dékáni titkárnak,

II. napirendi pont: A kari káderfejlesztési terv irányelvei.

I.Tóth Zoltán dékán mint a tárgysorozati pont előadója rámutat, hogy most, amikor a^második 5 éves terv megindítása all az érdeklődés középpontjában, a kar élete is egy olyan ponthoz érkezett el, amikorra tervezés egyik nagyon fontos állomása: a ka- derfejlesztés vélt aktuálissá”. Utal áttervezés fontosságára általában és az egyetem, a kar vonatkozásában, valamint arra, hogy a káderfejlesztési térv együttalnkán utánpótlási terv is és elsősorban a fiatalság kérdését veti fel, középpontjában tehát a tanársegédekre és adjunktusokra vonatkozó tervezés áll, a docensek^ és professzorok csak másodsorban jönnek számításba. A KV.határozatok alapján az OM kidolgozta és utasítás formájában megküldte az irányelveket, amelyek rendkívül bizalmas anyagként kezelendők. Hansulyozza, hogy egyáltalában nincs szó arról,rhogy a káéerfejlesztési terv a docenseket és professzorokat hátrányosan érintené.

A KV. márciusi és augusztusi határozata után az egyetemi kádermunkában is tapasztalható volt bizonyos javulás. A márciusi határozat előtti időben a kar sem helyezett elég súlyt az oktatók ideológiai és politikai nevelésére, sok liberalis nézet* vetődött fel ebből a szempontból és a hiányosságok néha egészen az ellenséges megnyilvánulásodig is fokozódtak. A hiányosságokban még a párttag oktatók egy része is részes volt. Sokan a szakmai fejlődést egyoldalúan a politikai és ideológiai szmmpontok elébe helyezték. Nem javult kielégítően a tanársegédek és adjunktusok szociális összetétele és politikai színvonala sem. Voltak helyek, ahol ellenállás volt^tapasztalható fiatal tehetséges munkás-paraszt származása tanársegédek kinevezésénél vagy előléptetésénél. Ugyanez vonatkozik az aspiránsokra is. Az elmúlt időszakban végső összegezésben általában nem csökkent az egyetemen az osztályidegen tanársegédek száma. Szakmai szempontból sem volt a fejlődés kielégítő. Bár most már minden oktató foglalkozik szakmai tudományos munkával, *z még nem elég intenziven történik. Nagy jelentősége van ézen a téren a rövidített aspirantura igénybevételének. - Ezért a helyzetért felelős maga az OM, az egyetemek vezetői és ennek a karnak a vezetése is,- végső soron az oktatók bizonyos mértékben valamennyien részesek voltak a hibákban, vagy azok egy részében.

a márciusi és auusztusi KV-hatarozatok u£an kezűikben van a kulcs a hibák kijavítására. A két fő probléma: 1./ meg kell javítani az egyetemi oktatói utánpótlás - elsősorban tanársegédek és adjunktusok - osztályösszetételét^és politikai színvonalát,^2,/ emelni kell az oktatói kar ideológiai és szakmai színvonalát,

1,/ Fokozatosan ki kell cserélni azokat a tanársegédeket és adjunktusokat, akik neh képesek eleget tenni az ideológiai és politikai nevelés követelményeinek és nem eléggé alkalmasak a tudományos munkára. Az 5 éves terv végére az osztályösszetételnek és a politikai színvonalnak - emeléfctt a szakmai színvonalnak is - jelentékenyen javulnia kell. Az egyetemeken az oktatókkal szemben