Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
kaäckgadtÄ sssemin írlumon sokkal könnyebb megszüntetni, tisz- t zni, mint a folyam tos elősdásnál, Az oktató helyesen mondja el az anyagot, de nem tudja, milyen visszhangot vált kim a hallgatókból. Ugyanakkor a szakszemin árium megerősíti az előadás hitelét, mert a hallgató látja, hogy a tanár valóban át van hatva attól a szemlélettől, felfogástól, tudományos igazságtól, amelyet az előadásokon hirdet, s a hallgató ezáltal sokkal inkább a ágiiévá, fogja tenni az előad sokon ez hallottakat. Természetesen xx azt is jelenti, hogy előnyösebb ha az ilyen szorain iriuraokat tapasztalt oktatók és nevelők vezetik. Ea erre bármilyen oknál fogva nincs mód, akkor mindent el kell követniük a tanszékek idősebb és tapasztaltabb tagjainak, hogy a fiatal tanszemélyzetet ellássák a megfelelő Útmutatással és segítséggel, s ezt ne úgynevezett pauko- liseaűL akarják elérni. Ízt azért hangsúlyozom, mert a legve- szólysebb dolognak tartom a tanári tekintélyt azzal alátámasztani, hogy a kezdőt lejáratjuk. Az ilyen lej áratás az egész tanszék, az egész oktatás becsületét csorbítja* nemcsak a fiatal oktatót veti* vissza és teszi bizonytalanná, hanem az egész szakmai oktatásra hatással lehet. A másik lehetőség, amelyet jobban ki kell dknázni, az, amit gyűjtőnéven tanulmányi kirándulásnak neveznék. Íz a tartós együttiét a tanárral, az együttlét szabadabb, kötetlenebb formája lehetőséget ad annak megfigyelésére, hogyan reagál valaki az élet bármilyen jelenségére, olyan hirtelen felmerülő seményekre, «milyenek az egyetemi oktatás kapcsán nem is fordulnak elő, hogyan tud valami váratlan akadályt legyőzni, valami kényelmetlen dolgon túl tenni magát, hogyan tud egy kollektívába beilleszkedni. Ezek a felismerések hoazíse-
