Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ftir

gi the tik a tánárt, hogy ne csak pilótát action, hanem megy a» r zattal is szóig Íjon, átsegítse & halig útikat az ilyen zökkenőkön.

luetartoznak azok a kötetlenebb "kirándulások", amelyeket a legkevésbé szoktak az egyetem keretében használni, fiikor a tan a* nem szervezi meg valaminek a megtekintését, hanem néh ny hallgatójával elmegy valahov .1, Nagyon sokat tanultam ezen a móuon, sokmindent megismertem a hallgatók felfogásából, hi nyálból, mert -.nélkül, hogy észrevették volna, egy év folyam a mind egyik hallgatómmal voltara val milyen aktu lis ki Ilit Ison. Nem szerveztem meg ezeket a kir adui sokat, csak egyszerűen elmentem velük. Az ilyen nem kötelező kir indul .sokat többre értékelik, ott minden nagyobb hitelt kap, mert sokkal árnyaltabban lehet a dolgokra r «»itatni, helyes ir nyitást adni. Ugyanakkor mind a szakszemináriumokon, mind az ilyen kötetlen kir indulokon s erzett tapasztalatok rávezetik az oktatót arr.., hogy hol vannak a saját maga fogyatékosa -ágai, milyen kérdésekre nem alakította még ki magában a helyes viaszt, mit nem gondolt még át eléggé. A válaszok ezt a rést msgmutatj k. Ez a kölcsönhatás egyképp fej les ti a tan rt és a tanítványt, lehetővé teszi, hogy a tanár is állandóan fejlődjék és minimumra csökkenti azt a veszélyt, amire Bóka elvtirs is r mutatott, hogy a tanár és a tanítvány közti kapcsolat

pusztán hideg tekintélyből álljon*

A harmadik lehetőség, amelyet szerintem a legkevésbé használunk ki, a végzett hallgatókkal való kapcsolat. Ízt rendkívül fontosnak tartom, llőszöris azért, mert amikor a hallgatók kikerülnek as egyetemről, a több-kevesebb ir í- Ö5 -