Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

й*Г

igyekezik az esetlegességek befolyását csökkenteni, igyekezik kiküszöbölni a hatás kívánt irányából az akadályozó moz_

zanatokat.

*

Félreértés ne essék, itt nem hatásvad'szatról van szó, vagy valamiféle szinászkod sroi. minderről ezárt kell véleményem szerint beszélni, mert az egyetemi oktatókban kiváló kvalitásaik el lenére sokszor а, и tűi к résnek, a hatásra való törekvésnek ez a tudat ósága nincs meg tellő mértékben,

, vagy nej;- körültekintően me -viza ált, átrondplt.

Engedjék meg, Hogy egy olyan személyes élményemre utaljak, amely эш$ engem nagyon meggondoljcoztatott, sót pillanatnyilag meg is reiditett. A? elmúlt tanévben fölkeresett engem a harmadév a pedagógiai, szakos hallgatóknak egy csoportja ,és nagyon tapintatos, udvarias formában tudtomra adta, hogy a harmadévesek elégedetlenek ve1e . Elégedetlenek, mert

.4 ...

nem ismerem őket eléggé, niaös vei к elegendő személyes kapcsolatom, emberi közösségem, ooeri ezárt az a tisztelet, amelyek irányomban érez ek, nem я ragaszkodás, a tanár és a tanítvány személyes kapcsolatának melegségéből fakad- , a tanítványok személyiségét formáló tisztelet, hanem inkább ta_ Ián я távolságon alapulóit tisztelet, amely inkább akadályozza a tanítványokra gyakorolt személyes, pozitív hatást és nf«m siÉsxxg elősegíti. Ez volt körülbelül mondanivalójuk lényege. 3ok inűenre döbbentett rá hallgat Imiink ez az őszinte megnyilvánulása. Eloszüris arra, hpgy hallgatóink Igényli* a tanár s*emályes( közelségét, rádöbbentett, hogy bár elméletileg tisztában voltam a személyes hatás pedagógiai jelentőségével, и gjroJcoxbxtsccxcx gyakorlatban a saját munkában a- 2i -