Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

koncepciójából. A szocialista nevelés feladata az juaolni mind az ifjakat érő közösségi hat fisokkal, monühatn an köz­vetett hatásokkal» mind pedig a személyiséget közvetlenül formáló ezemélyi hatásokkal. Feladata szervezni és tervez­ni a kettő összhangját. A nevelés» különösen a szocialista nevelés célkitűzéseire ir ínyuló nevelés nem érhet el komoly é eredményeket, nem hábsdh&t előre, ha akár az egyik, akár a másik szempontot figyelmen kívül hagyjuk. Kedves ElvtársakI Különösnek tetszhetik, hogy én a ta>* néri egyéniség nevelő hatásával kapcsol atban is tervezésről, szervezésről beszélek. Ügy tűnhetik, mintha ezt az eleven, sokszor alig kifejezhető és megfogható viszony^ amely a ta­nár és tanítványai között kialakul, mechanikus, bürokratikus tervezési és szervezési aktusként akarom feltüntetni. Itt egyáltalán nem erről van szó. Ez egyszerűen csak annyit je­lent, hogy minden tanárnak, az egyetemi tanárnak is nemcsak a szaktudományán, hanem a tanári hivatásán is gondolkoznia kell. Arról van szó, hogy aki tanár, annak valóban hatnia kell tanítványaira és törődnie kell ezzel a hatással. Törőd­nie kell azzal, hogy az 6 szeméty«ee példája nyomán hogyan alakulnak a tanítványok eszmei,emberi, politikai és tudomá­nyos törekvései. A dolog pedagógiája éppen ebben áll. Nem az a pedagógiai kérdés, hogy milyen legyen a tanár egyéni­sége, bár nyilván a nevelés megfelelő irányának ez a leg­fontosabb feltétele, hanem hogy személyiségének ezek vagy azok az értékei hogyan válnak alakitó erőkké, hogyan formál­ják a növendékeket. Nevelésről a szó igazi értelmében akkor beszélhetünk, ha a hatásra való törekvés tudatos bennünk és amennyiben tudatos, annyiban feltétlenül tervszerű le,- 84 ­ч

Next

/
Thumbnails
Contents