Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ш

. ............ л- 21 Azzal szeretnem befejezni ée a vitának átadni a szót, hogy véleményem szerint a tanári egyéniség hatásának igazi próbája a tanár és a végzett hallgatók viszonya. Ezt nem úgy képzelem, mint v&Lsrai végtelen hal ad v nyként bővülő barit! kört. Volt ugyanis oktatónk, aki igy képzelte és a volt tanítványok egyre nagyobb tömegét szervezte maga köré. Nem, a tan ri egyéniség hat is nak próbája az ösztönző példa kényszeréből 11, Ha a tanári egyéniségre gondolok, пета tudok erről úgy beszélni, hogy tanáraim közül valamelyiket, Gömböc z Solt int vagy Pais Dezsőt mag ne említsem, mert személyük

hatását mindmáig érzem, utasaiban ée lépteimben miig is befő*

lyisolnak, miig is igényt és példát jelentenek ez ásómra, máig is ösztönöznek valamire, legalábbis nyugt ál anitanak sokszor,

árra gondolok, hogy volt egy kitűnő német tan urunk, akit egyezer rendkívüli módon magbosszantottunk. Utána hamar kiderült, hogy a bied von der Glocket sem tudjuk kívülről. Miután a bosszantásnak vége volt, ennek számonkérése következett vcüna és még az előirt szakaszokat sem tudtuk kívülről, Tovább folytattuk a huj ah! t, de utána mindnyájan nagyon rosszul éreztük magunkat. Eltelt tizenöt esztendő, hogy nem találkoztunk ezzel a tanárunkkal. Összeültünk és arról beszélgettünk, hogy tál Ikozni fogunk vele. Felvetődött a kérdés, hogyan köszöntsük őt meg és valaki azt javasolta, hogy tanuljuk meg a Glockét, /Derültség./ $x Mindenki zavartan nézett körül és abban a percben fatálisán kinyílt az ajtó és belépett rajta ez a tan írunk és leült közénk, örült nekünk, ő már minv