Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

■ lf*l- 22 • , .

dea* disznóságot elfelejtett, mint a jé tanár teszi* Mi összenő ztunk. Kiderült, bogy azért néztünk össze zavartan, mert időközben már mindny jan megtanultuk:

\- ' ‘ ■

Festgeraauert in der Brden

Steht die Form, aus Lehm gebrannt.

Heute muss die Glocke werden!

Frisch, Gesellen, seid zur Hand!

De nem akarok levizsgázni, tudom én ezt kérem! /Derültség,/

Sem az anekdota kedvéért mondom ezt el, Ssirairól irva halála után megirtani, hogy talán első vagy másodéves voltam, amikor azt mondta nekem, hogy meg kell tanulni oroszul, mert nyelvész enélkül nem lehet valaki, de minden szempontból fontos. Egyetemi hallgató koromban annyira sem tanultam meg oroszul, hogy tudományos könyvet tudjak forgatni, bár hozzákezdtem, de ez

abbamaradt. Sohasem múlt el belőlem ez a nyugtalanság mindaddig,

1 *

mig annyira nem vittem, hogy szót sárral a kezemben tudok olvasni orosz szöveget. Nem múlt el belőlem soha annak a nyoma egy percre sem, amit Gombóca holtán mondott egyszer, hogy minden nyelven tudni kell. Azóta sem tudok belenyugodni abba, hogy egy remekmű vet ne az eredeti gr elven olvas как, inkább gyötrődök ▼ele és szapora к romkodáeok között hol äninescun gyötrődök» románul, hol Botyevon bolgárul. Sohasem fogom megközelitőieg sem elmondhatni, hogy tudok bolgárul, románul vagy oroszul, de nem kétséges, hogy annak az igénye, amit ezek a nagy személyiségek belémoltottak egy-egy szavukkal, iránymutatásukkal, nem múlt el.

* • » '

Bs a tanár és a tanítvány viszonya az egyetem befejezése után, hogy soha nem felejtettem el azt, amit egyik kitűnő professzorom mondott, hogy a matematikát azért kell megtenuln