Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
fi S3 Felvetődött az őszinteség kérdése. Felmentre érzem magam, hogy erről a kérdésről többet beszéljek, mert már két Ízben is félretettem kari ülésen is. Az őszinteség kérdésében abból vizsgázik a tanár, hogy vájjon amikor a hallgatók problém áikat, esetleg helytelen nézeteiket felt írj к előtte, ezt azért teszik-»©, mert sohasem mond nekik ellent és ennek- következtében tani tv nyal & saját ferde vagy helytelen nézeteik cinkos ínak érzik őt, vagy pedig azért teszik, mert érzik azt, hogy az & tanár megbecsüli őket annyira, hogy vitába szili velük, eligazítja helytelen nézeteiket, hogy keményen szembeez 11 azokkal, ha kell, me^Ls dorgálja őket azokért a /'N nézetekért, amelyeket eléje tiórnak. Azt hiszem, hogy ez a vitászellem tisztaságén múlik, ami pe lg szintén a ml kérdésünk körébe tartozik. Felvetődött, vájjon lehetséges-e vita tanár és diák között. Az igazi tanáregyéniség, akinek igazi tanár tekintélye van, nyugodtan vit5ba szólhat tanítványaival, azzal a « megszorít issal, bogy a tekintélyi érvekről le kell mondani. Az a tanár tud jól vitatkozni tanítványaival, aki azon a fokon áll, hogy nem kell tekintélyi érvekre t maszk ocini a, hogy a tanítvány még e y rezdüléséből sem érzi meg annak a lehetőségét, hogy egyszercsak az érvek zápora közepette fel fog szaladni a katedr ára, előhúzza a noteszát és beir egy rossz jegyet neki, hanem ahol a tanár le tud mondani a vitában a tekintélyi érvekről, úgy tudja állami a vitát, ahogy tudóshoz és tanárhoz illő.- 19 -
