Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ш- 18 és ran, aki nem, Essenek gondolkozóba az elvtársiak azon, hogy aki fél fegyelmezni, aki idegenkedik a fegyelme zés tél, abba «gyanúba, kerülhet, hogy maga sem tűri a fegyelmet* Elég erős próbája annak, hogy magam mennyire állom a fegyelmet, mennyire regyok hajlandó a fegyelmet eltűrni, hogy kész vagyok-e arra, hogy tanítványaimat fegyelmezzem.

Eátérek a fegyelmi eljárások kérdésére. Engedjék meg, hogy saját tapasztalataimra hivatkozzam. Elég hosszúra nyúlt adminisztratív pályafutásom alatt elég sok fegyelmi bizottság munkáját láttam személyesen vagy olvastam a jegyzőkönyvet. Kétféle helytelen személyi magatartás szokott mutatkozni. Az egyik az, amikor & tanár még a fegyelmi sor n is egy kissé vigyáz a népszerűségére és amikor egy súlyos hiba kijavításáról, a közösségi erkölcs megjavításáról van szó, nem az ifjúság megértésének egyszerű érzése vezeti, hanem bizonyos mértékig arra kacsingat, hogy mit fognak ehhez szólni, hogy ő itt hogyan foglal állást. De láttam olyat is, amikor valaki a fegyelmi élj riet megelőző megbeszélés hatására ridegen, a tényéktől sem befolyásol- tatva magit vitte keresztül előre elhatározott Álláspontját.

Azt hiszem, sem a népe erű eég ilyen keresésétől, sem a paragrafusrág л ridegségétől nem szabad függniök a fegyelmi eljárásóknak s itt van szükség a nevelői egyéniségre, aki előtt ott van az egész közösség érdeke, aki az ifjúság megértő barátja, nem törődik xsúa vele, hogy az ő személyiségének milyen szerepe lesz abban az eljárásban, hanem azt nézi, hogy annak, aki a fegyelmi bizottság előtt áll, az évfolyamnak és az egyetemnek mi az érdeke.