Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

nyodik a mag ánytól. Nem az az igazi egyéniség, 4ci őrül, hogy Tál amiben egyetlen, valamiben páratlan. Az igazi nagy egyéniség mindig társakat keres, utódok után kutat a tani+v ínyok soraiban. Szerintem itt a kulcsa annak, hogy mitől függ az, hogy törődünk-e azzal, hogy tanítványainkból lesznek-e tudósok, törődünk-e azzal, hogy milyen tanárok lesznek belőlük, hogy megran-e bennünk ennek a legmagasabbrendü társkeresésnek, utódvíla^ztásnak tudatos készsége, utána tudunk-e nyúlni tanitv-hyaink közül azoknak a keveseknek, akik a tudorai' •• •• ‘ '• * * . ’ 'f " . ' ' ‘ .

nyos munkában munkatársaink lesznek és azoknak a sokaknak, akik országos méretekben fogaik ш a nevelés ügyét előremozditani.

*

A pályaválasztás kérdésénél ember1smeretbő1 vizsgázik a tanár, amikor tanítványait к derezi, amikor tanácsot ad nekik, hogy mil ,en pályára lépjenek, araikor tanácsot ad a minisztériumnak és az összes intézkedő szerveknek, hogy hová irányítsák a tanítványokat. Nagyon Jól tudjuk, hogy az emberismeret

alapja a társadalomi smeret és az önismeret korrelációja.

_ V

Igazi tanári egyéniség nélkül az egyetemi tanár nem tud Jó kádermunkát, kádsrirányitáat végezni.

Megemlítem, hogy ezeket a szempontokat nem mind én találtam ki egyenkint, hanem sorra-rendre felhívták rájuk a figyelmemet, amikor meghallották, hogy ilyen kérdésekről lesz itt szó. Egyik ilyen a fegyelmezés kérdése. Nem a fegyelmezés mai ülésünk tárgya, nem akarok erről részletesen beszélni, csak címszavakat fogok mondani és azt mondom el, hogy a tanári egyéniségnek milyen módon tükre ez a kérdés. Van tan4e*, aki törődik az órafegyelőmnél, a hallgatók tanulmányi fegyelmével