Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
hfl Кеш. kétséges módon a Vallomásaiból tudjuk, hogy ez a nevelői személyiség, ha raunkzája nem is volt tervszerű, ha nem ia foglalkozott vele a tudományos érdeklődés megfelelően, s szükséges lenne, hogy foglalkozzék, de szerepe az egész magyar nevelés történetén természetesen végighúzódik, ezt nem is kell bizonyítani* Sokkal fogasabb kérdés, hogy miután egyéni, személyes hatásról van szó, lehet**-« azt szabályozni vagy fokozni, valamiképpen előzmoditani ezt* a hatást. Szerencsére azt mondhat- juk, hogy sem sematizálni, sem normalizálni, sem profilírozni nem lehet. Ám az, hogy egyéni hatásról van szó, nem jelentheti azt, hogy példát ne mutathatna és nem jelenti azt, hogy ne lehetne még fokozni ezt a hatást. Hogy egyéni hatásról van szó, a mi szempontunkból csak annyit jelent, hogy ne szolgai utánzás ra akarjuk ösztökélni egyetemi oktatóinkat, amikor a ne- velői személyiség, egyéniség hatásáról beszélgetünk, hanem jő módszerek uj, egyéni változataira ösztökélünk, mert nem kétséges, hogy ennek továbbvitele körülbelül Így fogalmazható meg. Mi szabályoz? Mi az, ami Ыгопуоз mértékig ezt az egyéni ha tást szabályozza? Sem kétséges, hogy elsősorban a közös cél, ami minden egyetemi nevelő előtt világosan áll. Mi fokozhatja c " ezt az egyéni hatást? Nem kétséges módon a nevelői felelősség. x±x*x Mi az, ami - hadd használjam mégis ezt a szót - normali- zálja? Az eredmény igénye, az, hogy bizonyos eredményt munkánkban el akarunk érni, s ez erőnk hol fokozott, hol még fokozotI • { . • tabb latbavetésáxt igényli tőlünk. Az igazi nevelői egyéniség ugyanis jó tulajdonságaival, személyes példájával nevel. I nevelő felismeri, hogy példája hogyan hat, fel kell ismernie,-r . - í ha a jó tulajdonságainak hatását nem is, a rosszat azonnal- 8 -
