Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

felismeri. Aki életében először kollokváltat olyan anyagból, amit ő adott elő, abban a percben, mikor az első felelet elhangzik döbbenten ismeri fel azt, hogy kimondott

t ' •

szava, stílusának ferdeségei, egy megfontolatlanul kimon•í

dott Ítélete, egy ksás henyén alkalmazott tréfája mit torzított annak a hallgatónak a tudásán, ezen a negativ lenyomaton fel kell ezt ismernie még annak ia, aki különösen nem figyel rá, hogy személyes tulajdonságai, példája milyen mélyen hat. Ennek felismerése, tehát az igazi személyiség Шя önismerete, az önkritika marxista módszere ezeket a jó tulajdonságokat, amelyek a nevelői egyéniség hatásának titkai, tér szetesen tovább fejlesztheti. Ha azután az önkritikát nemcsak hangoztatjuk, hanem alkalmazzuk is a saját életünkben, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem lehet

t <• ( • V ? / ■' <r

fokozni jó tulajdonásmcfcságaink hatását.

t " •

Melyek a tanári egyéniség nevelő erejének látható jelei? Miben összpontosulnak? ián ezt sommásan úgy fogalmaznám eg, hogy az egyetemi tanár tekintélyében, a tanári

у ’ ' < '

tekintélyben. Nem kétséges, hogy az igazi tanárra felnéznek tanítványai. Ez nem a tanári hatalom kérdése, Ус1ге valóban felnéznek tanítványai, azoknak tekintélye nem félelmen alapul, пета azon, hogy az illető jegyosztogató, ösztöndíj- és állásosztogató ember. Nem ezen múlik. Hogy ez mennyire nincs ilyen külső jelekhez kötve, erre megint hadd idézzek valamit. Amikor Gombocz Zoltán meghalt, sók tanítványa irt nekrológot róla. Az egyik azt irta, hogy ül Eötvös-kollégiumi szobájában és valamin^ dolgozik.

4 ,

Mindig azt érzi, hogy egvszerosak icbdt ki fog nyilni az ajtó és valaki belép, ahoy szokott;és föléje hajolva meg fogja kárdeznÜÉ: Mit ir? A professzorát már régen eltemették, de még mindig úgy fogja a tollát, azzal a felelősség-