Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

- 43 ^(1

kb. 15o-re csökkenjék. így egy-egy tanarra 6-7 hallgató jutna, sőt olyan borzasztó elképzelés i3 van, hogy а III.évesek közül 12-t osszanak bemegy tanar mellé, кz teljesen lehetetlenné tenné, hogy azok akár egy órát is tanítsanak. Tekintettel а к t3za- kossigra is, atakarékos3ági szempont ilyen merev alkalmazása hihetetlen következményekkel járna. Megköszöni, hogy a jelenlevők olyan megértőén hallgatták meg^a nehézségeket és őszintén megmondja, hogy a módszertani előadók valósággal^kétségbe vannak este, mert olyan lehetetlen keretekbe szorítják őket, amelyek^között nem lehetséges lelkiismeretes, jármunkat végezni^ és látják, hogy a hallgatók, különösen a munkás-paraszt származásúak ngy kínlódnak az iskolában, mint aeszárazra került halak, nevetségessé válnak a hallgatók előtt, nevetségessé teszik önmagukat és az egész munkásosztályt, kimondja evvel kapcsolatban Szabó Sszter^esetét, aki tatabányára került iskolába és eddigi tanítása során teljesen felborult a tanulók fegyelme, a szomszédos tantermekből kell a tanároknak órájára besietniök, hogy rendet teremtsenek a nevető és orditozó gyerekek között. Szabó észter ugyanis nemcsak történelmet, hanem magyar nyelvet is tanít, holott nem tud magyarul helyesen Írni és beszélni, tavaly az ^egyetemen megbukott, ennek ellenére/javasolták ebbe aa iskolába, ott tanított egy fél vig s az^idén feljött Pestre, hogy megismételje tavalyi gyakorlati tanítását. Az igazgató Írásos véleménye - folytatja Biró Sándor - majdnem szóről-szóra megegyezik azzal, ahogyan mi tavaly őt megbíráltuk. Aa idén ismét elégtelenre sikerült a gyakorló tanítása és nem lehet elképzelni, hogy ez^mennyiben használhat a tanítás színvonalának és főleg a munkás-paraszt származású hallgatók további fejlődésének. Amikor Szabó Pszter megbukott, azt mondotta, hogy az elbírálás igazságtalan volt, mert ő az egyes tanszékeknél négyesre kollokvált és vizsgázott, és akadt egy tanársegéd, aki egy harmadik személynek kijelentette, hogy igaza volt ebben. Amikor a gyakorló tanítás megismétlésére került a sor,

Biró is egy harmadik személyen keresztül arra^kérte az illető tanársegédet, hogy jöjjön el a gyakorló tanítás meghallgatására, de ó nem jött -el. Igen nagy együttműködésre lenne tehát szükség, hogy komolyan segíteni lehessen ebben a tekintetben éppen a^munkas-paraszt származású hallgatókon, akik bizalmasan elmondják Biró Sándornak,^hogy mennyire szeretnének jobb eredményt elérni, de sok gátlás és nehézség akadályozsarokét. Legtöbbjük azért nem jár konzultációra, mert dehonesztálónak tartja és itt nem használ зет a négyszemközti rábeszélés, sem a DISz segítsége, makacsul kitartanak álláspontjuk mellett. Pl. Juhász Imréne kijelentette, hogy ő nem olyan buta és majd a jövőben megmutatja, hogy tud tanítani.

Székely György dékánhelyétteg megköszöni Biró Sándor értékes beszámolóját7amely számos problémát vetett fel azon tulmeno- leg, hogy részletesen tájékoztatott a hospitálás és gyakorló tanítás lefolyásáról. A dékánhelyettes azt'hiszi, Valamennyi - en egyetértenek a referátum alapján abban, hogy nem lenne helyes csökkenteni a módszertani órák jelenlegi számát és ezt az álláspontot a szakbizottságban résztvevő tanárok majd képviselni is fogják. Sajnos, a debreceni és szegedigegyetem feleslegesnek tartja a gyakorló tanítás mai óraszámát,azzal a lehetetlen indokolással, hogy nincs mivel kitölteni, éppen ezért esetleg javasolni fogja a kar az OM-nek, hogy indítson vizsgálatot, hogy pl. Debrecenben milyen a módszertani oktatás. Hasanlovép- pen a szakbizottságban - folytatja Székely elvtárs - ragaszkod-