Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

И!(- 42 a hallgatók általános recept szerint Ъeszámolójukban saját lustaságukat vagy értelmetlenségüket igyekeztek áthárítani az oktatókra, ami megengedhetetlen dolog. Felszólaló igyekezett megmagyarázni nekik, hogy régi^tapasztalat szerint a középiskolában sokszorosan vissza fogják kapni a tanulóktól mindazt az igazságtalanságot és méltánytalanságot, amit az egyetemi oktatókkal szemben elkövettek. A gyerekek ugyanis hamar felismerik és nem szeretik a nagyképü embereket. Egyébként, nem lát különösebb nehézségeket az egyetemi oktatók munkájában. Kéri, hogy a térkép- ismeretet feltétlenül számítsák be a vizsgaeredménybe.

Abban a^vonatkozásban, amiről Barek mint politikai hibáról^beszélt, talán mártván egy kissé indoka annak, ha az egyetemi előadásiakat hibáztatják. Ezek az előadások ugyanis sokszor túlságosan szárazán tárjak elénk az érzelmi hatásra legalkalmasabb^kérdéseket: pl. a Dózsa-féle parasztháború kéádését vagy a későbbi osztályharcos kérdéseket, pedig ezeket szines egykorú forrásanyaggal sokkal élvezhetőbbé lehetne tenni. Az egyetemi jegyzetek és tankönyvek elmaradnak a szovjet jegyzetek és tankönyvek mögött.

BirS elvtárs kevés olyan^tankönyvet látott, amelyben valamelyik vezető egyéniségről külsőleg is valamilyen jellemző szó lett volna, mig a szovjet tankönyvek pl. Nagy Pétert vagy Lenint valósággal megelevenítik. A hallgatók tovább^viszik az ezen a téren nalunkmeglevó hiányosságokat és miután nem tudják, hogy mik itt a szeiáléltetési lehetőségek, nem is tudják azokat előadásukban érvényesiteni. Ez a módszert ni előadások feladata lenne, de ehhez több óna kellene, csak akkor lehetne minden korszakkal kapcsolatban részletesen ismertetni a szemléltetési és árzelem- keltési lehetőségeket. Ha az évfolyamokat havonta egyszer kiviszik a középiskolába, ez az utána következő megbeszélessel^együtt két órát jelent, úgy, hogy a hospitálás időszakát is leszámítva, az egesz évben' csak mintegy lb óna maradna módszertanra, ez alatt pedig nem lehet az összes kérdésekről lényeges ismereteket adni. Felszólaló mindenesetre kcs zönettel fogadja Barek javaslatát ésw következő évi jelentésében részletesen fog ezekről a kérdésekről is szólni. Most a hallgatók kritikáját túlzottnak és igazságtalannak tartotta, de ami megszivleümdő volt benne, azt belevette jelentésébe.

Oláh József „avaslata megvalósulna, ha az^OM engedélyezné a pedagógiai tanszék által kért lehetőséget. Hiába tanítunk pedagógiát és módszertani alapelveket, ha nincs lehetőség^arra, hogyKX ezeknek az elveknek a gyakorlatban való alkalmazását a hallgatók is meglássák. Felszólaló már tavaly óta bevezette, hogy a III. és IV. éven,^sőt az esti tagozaton is havonta egyszer eljatszatott egy tanítási órát: egy-egy önkény vállalkozó hallgató tartott egy félórás tanítást, tarsai pedig lesték, hol követ el hibát. A hallgatók voltak a középiskolai tanulók és bizony sokszor nem tudtak meg felelni a kérdésekre, mert elfelejtették az előző évben tanult anyagot. Minthogy az idén kisfebb volt az óraszám, nem lehetett ezt olyan sokszor megrendezni, mint kellett volna, pedig különösen a szakérettségisek nagyonrkomoly haszonnal gyakorolhatták igy a kifejezőkészség elsajátítását. Ha a jövő évre sikerülne nagyobb óraszámot kapni, többet lehetne ezen a téren elérni. Hangoztatta az OM és a tanács felé is, hogy a takarékosság ebben a kérdésben éppen a munkás-paraszt szármáz а за és/főleg a szakérettségis hallgatóknak fog kárára válni. A tanácsnál olyan fantasztikus tervezetek vannak, ho&y az összes gyakoiló középiskolában és általános iskolában alkalmazott vezető tanári létszám az idei mintegy 22o-ról