Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

teOG- 32 4. A módszertani órák számának megváltoztatását olyan módon, hogy III. éven heti 2 óra, IV. éven heti 1 óra legyen,

5 . Az általános iskolai hospitálás és tanitás intézményes biztosítását .

Mindezeket a javaslatokat megbeszéltük a Módszertani Előadók Munkaközösségében, amelyben benne vans« az irodalmi kar módszertani előadója, a Lenin Intézet módszertani előadója és jó magam . E javaslatok elfogadását egyöntetűen kértük mind a kát kar vezetőségétől, mind pedig a minisztériumtól. A javaslatok elfogadása azt jelen tané,'hogy egy kissé el kellene tekinteni azoktól a takarékossági szempontoktól, amelyek miatt a vezető tanárok számát csökkentik, mert tulajdonképpen ezen fordul meg a javaslatok legnagyobb része.

Ha a vezető tanárok számát úgy csökkentik, mint ahogy most tervezik, akkor a jövő évben az lesz a helyzet, hogy egy vezető tanárra hat

IV. éves hallgató jut, ennek következtében nem tudnak több órát tanítani a hallgatók, mint legfeljebb öt órát. Ez a gyengébb hallgatók nak teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy őket reálisan tudjuk megbírálni, nem teszi lehetővé a III. éves hallgatóinknak reális elbirá lását, mert végre már egyszer meg kellene szüntetni azt, hogy csak

IV. éven derüljön ki valakiről,•hogy teljesem képtelen a tanára pályára, mert hiányzik ahhoz a beszédkészsége, az általános műveltsége. stb., szóval olyan követelmények, amelyeket eddig nem tudott meg szerezni, úgyhogy ezek a javaslatok részben nagyon szorosan kapcsolódnak az elhangzott felszólalások egyikéhez-másikához, amit az előző témával kapcsolatban hallottunk, azokhoz az értekezletekhez, amelyeket egy-egy kollokvium- vagy vizsgaidőszak után lehetne tartani, mégpedig kötelező m^don minden oktató számára, aki egy bizonyos évfolyamon vizsgáztatott vagy tanitott, hogy kicseréljék egymás között véleményeiket az egyes hallgatók képességeiről. Amit most mondok, az lehet, hogy egyesek előtt középiskolás módszernek látszik, de nein tudom belátni azt, hogy arai jó a középiskolában, azt miért ne alkalmazzuk itt, ha általános pedagógiai alapelvről van szó. A középiskolában egy félév után, vagy év végén mindig összegyűlnek a tanárok és megállapítják, hogy ki alkalmas a továbbmenetelne ás ki nem, melyek voltak e tapasztalatok. Itt az ember csak a hallgatóktól értesül arról, hogy ki hogyan vizsgázott és persze a hallgatók ezt egyéni módon birálják el, mindig az oktatókat hibáztatják, arai régi pedagógiai igazság. így sohasem alakulhat ki egységes kép arról, "hogy melyik hallgató alkalmas arra, hogy belőle jó tanár legyen.

Ezekben voltam bátor beszámolni a hospitálásról és a gyakorló tanítások eredményéről. Kérem az elvtárs hozzászólását.

Székely György dékánhelyettes: Kinek lenne kérdése esetleg az elhangzottak kiegészítésére?

В а г e к István: Biró elvtárs miben látja az okát annak, hogy а IV. éves hallgatóknál olyan nagy az eltérés a hospitáláson kitünően szereplő hallgatók esetében általában a tanszéki szereplésüktől ?

Biró Sándor: Kikről van szó?

В а г e к István: Vannak itt hallgatók, akiket kiemelt mint legjobbakat . Gondolok például Kőrös Valérre és Cul Józsefre vagy Matestyáktra. Matestyák a félévi vizsgán bukott is és általában az egész munkájáról nincs jő véleményük a tanszékeknek. Kőrösről erősen közepes vélemény van sőt általában rendkiv"! hanyagnak tartják .a tanszékek és rossz véleményt adtak róla.

Biró Sándor: Rögtön megfelelek. Itt az elbírálás alapja az, hogy milyen előadókészséggel rendelkezik az illető, hogyan tud