Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

programját a főurak?" Utóbbi kérdés hallatára egy kislány elhaló hangon felsőhajt "Jaj Istenem".

A fentiekből következik, hogy kérdései i en gyakran nem világoséin, sőt nem is érthetőek. Ilyen esetben természetesen nem is kaphatott a tanulóktól megfelelő választ,, sőt egy esetben az egyik tanuló igy szól;fc: Nem tudom megérteni, mit is akar a tanárnő", йж Ilyen kérdések is voltak: "Melyik államok voltak azok, mely le a nemzetiségeknél látjuk?" "Hogyan néz ki a nemzetiségi alap?" "Melyik irodalom ir a feudalizmus ellen?" "A monarchia jobbnak lássa azt, ogy •. ."• "A jövő órán majd meglássuk" - "A felkelés nem volt had- seregszerü valami, nem volt, aki irányítsa". "Értelmiségek, gazdatisztek, akik nem tudtak gazdaságokban elhelyezkedni".

Kérdései, mondatai sokszor, ha nyelvtanilag helyesek is, értelmileg még mindig helytelenek. Pl. "Vük Stefanovics Karadzic volt a szerb nyelv megalapítója" "Ott voltak a sófogyasztás utáni beszolgáltatás" "Olyan súlyos próbáknak vetették alá /t.i. a céhlegényedet/ csakhogy ne legyen mester, féltek a konkurrenciától. Ebből következik, a munkásság gyenge volt." vagy: "Metternich 1831-ben megfenyegeti őket, - emlékeznek rá, - tehát a függetlenségért folyó harcot összekötött éle a parasztáság megjavításáért folytatott harccal". "Tűrhetetlenné vált a parasztság helyzete, mert megkövetelték, hogy behordja a takarmányt". Szinte nem is merem szakmai hibának véleményezni azt a-kérdést, mikor a tankönyv egyik fejezetében ezt írja, hogy mind. a földesuraknak, mind a zselléreknek a-jövőben érdek к a képitalizálódás, akkor Sebesné ezt igy fogalmazta: "Nem feudális kizsákmányolás, hanem kapitalista kizsákmányolás következik". Viszont az 1800-as évek elején egyik legjelentősebb megtárgyalandó anyagrész a nyelv és a piac viszonya. Ezt a kérdést Sebesné teljesen összekavarta, úgyhogy még egy órát tartott belőle, amlyet Unger adjunktus kartárs is hallott. Az eredmény ismét a teljes káosz volt. Unger kartá s megjegyzése az órára: Kétségbeesjtő! Ezen az órán is áopen úgy, mint más órán, amikor észrevette, hogy a tanulók nem értenek valamit, 'akkor jelszóként ható ismételgetésbe kezdett, pl.: "harcolnak a saját piacukért, nem értik, harcolnak a saját piacukért" vagy: "Nem volt ideolgógiájuk" . Néha-a gyermekek megkérdezték, hogy ezt a kérdést hogyan értelmezi a. tanárnő, mert mi nem értjük. Az egyik kisleány, Markovics nevezetű február 26-án ezt mondta^: "Nem. tudom megérteni, mit is akar a tanárnő." Erre feléjük fordul és azt mondja: Nem értik? Hát ezt akartam mondani és' pontosan elismételte azt, amit már a gyermekek egyszer nem értettek.

Jóllehet a hibákat évfolyamtársai, vezetőtanára, a módszertani előadó, az iskola igazgatója, az egyetemi magyasr tanszék több képviselője egyöntetűen állapították meg, a jelölt azok nagy részét visszautasította, sőt a bírálók némelyikét állítólag elfogultsággal és a megértés hiányával vádolta, szerencsére csak évfolyamtársai előtt - nekem nem merte mondani.

A gyakorló tanítás hallgatóink többségében ujjáébrasztette és megerősítette a tanári hivatástudatot. A tanitás befejeztével írott rövid beszámolók telve vannak ilyen önvallomásokkal. "Számomr a , gyakorló tanitás jelentette a pedagógus munka megkedvelését . . . /Bakai/". "Sokat tanultam... Nagyon megszerettem a gyerekeket és rajtuk keresztül a pedagógus pályát, a történelmet. És ez nem kis dolog. Gyuricskó". "Mit jelent tanárnak le,mi, azt tulajdonképen most tudtak meg... A tanulókon keresztül -is nagyon megszerettem э tanári pályát" /Hesz Erzsébet/. "Ez a hospitálási időszak szinte élmény, felüdülés volt számomra. A pedagógus pályát ez a hónap szinte rajongássá tette számomra". /Pintér/.