Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

A .N. Kitusin egyetemi tanár: Két kérdéssel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Az egyik a. vizsgák értékelésének kérdése, a másik az államvizsgákkal kapcsolatos probléma. A vizsgák értékelésével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy nagy gondot kell forditani a programm szerepének hangsúlyozására. Ugyanis a Programm az alapvető kritérium, a programm alapján való készülés és felelet az értékelés kritériumának az alapja. Természetesen a programm ismeretét meg lehet követelni a kettes osztályzattól egészen az ötös osztályzatig, de ezen belül az egyes osztályzatoknál már nem a proghamm ismerete dönti el a hallgató jegyét, hanem az egyéb meghat ár ozo-tt követelmények, amelyeket az egyes tanszékek tanszéki értekezleteken és más alapos megbeszéléseken határoznak meg. .Nagyon fontos, hogy főleg az^egyes tanszékeken belül meglegyen az egységesség, a tanszékvezetőnek ügyelnie kell arra, hogy megfelelőkép előkészítse a vizsgáztatókat. A mi tanszékünk a vizsgákon odaadja a programmot a hallgatóknak, úgyhogy annak alapján készülhetnek fel. néha felvetődött, hogy ez liberalizmus, nincs igy, a programm használatának nagyon nagy nevelő ereje van, a hallgatók feleltüket a programm alapján rendszerezik, nem kezdik Ádám és Évánál és nem mondják el túl részletesen a téma utótörténetét. Különben is a vizsgáztatón múlik, hogyan értékeli a hallgató feleletét. Helytelen lenne pusztán a programm mondatait megkövetelni, hanem a témák alapos ismeretét ‘és a kötelező irodalmat is, ami a programmban nincs benne* A hallgatónak- alaposan ki kell fejtenie az elvi kérdéseket, az összefüggéseket. A Szovjetunióban a programm használata általános, sőt kötelező. He valahol nem használnak programmot, a felsőbb szervek érvénytelenítik a vizsgát és újra le kell vizsgáztatni a hallgatókat. A Szovjetunióban tehát nagy gondot forditanak arra, hogy a programm nevelő erejét kiaknázzák. Részben egyéni tapasztalataim, részben a Szovjetunió gyakorlatából kiindulva az idén is szeretném felhasználni a programmot a vizsgáztatásnál. Természetesen nemcsak a programmot követeljük meg a hallgatóktól, hanem azon túlmenő követelmény eket is állítunk a hallgatók elé.

Csodálkozva hallom, hogy gondok merülnek fel abban a tekintetben, hogyan közöljük a hallgatókkal az államvizsgák előtt a tudomány újabb eredményeit. A Szovjetunióban ugyanis az államvizsgák előtt egy tanfolyam formájában terjedelmes óraszámban előadássorozatot tartanak erről, ahol megismereitétik a hallgatókkal egyrészt a tudomány újabb eredményeit azon a területen, amelyet megkövetelnek a hallgatóktól az államvizsgákon, másrás t röviden kifejtik az államvizsgán előforduló kérdések legfontosabb tételeit. A hallgatókkal közük az államvizsgák kérdéseit ás ezeken az előzetes aLőadásokon olyan szépen kapják meg a hallgatók az anyagot, hogy a legfontosabb kérdésekkel feltétlenül tisztában lesznek az államvizsgák előtt. Úgy gondlom, esetleg hasznos lenne itt is ilyen előzetes előadásokat tartani, legalábbis ami egyetemünkön* Meg lehet tartani ezeket az előadásokat, ha nem is olyan nagy óraszámban, mint a Szovjetunióban, ahol 20-22 vagy még több órában tartják meg. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a hallgatók számára nagyon jó segítség ez az előadássorozat. I.

I. T ó t h Zoltán dékán: Van-e még hozzászólás? Ha nincs, akkor lezárjuk a vitát és röviden összefoglalnám a vita eredményeit.

Ahogy a hozzászólásokból kivettem, az elvtársak egyetértenek a felolvasott határozati javaslatokkal. Indítványozom, hogy pótoljuk ki még azokat a következő pontokkal: "Az államvizsga-követelményeket a tanszékek, amennyiben még nem történt meg, a legrövidebb időn belül kötelesek kifüggeszteni a hirdetőtáblára." és 6. pontként: A levelező tagozatos hallgatók évfolyamdolgozatait osztályoz-