Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

dr .Szikossy- 21 /

Mint Havas'eÍvtársnő elmondta, mi tartottunk ilyen szemináriumvezetői értekezletet. Helyesnek tartom azt, amit Barek elvtárs felvetett, tx hogy kellene még egy értekezletet tartani, de úgy látom, hogy most már a vizsga.Eszezonban ez elkésett. Késő most kialakítani egységes álláspontot, amikor az egyes tanszékek már közölték a hallgatókkal, hogy ők mit kívánnak a vizsgákon,' mert nyilvánvaló, hogy az utolsó órákon mindegyik tanszék meghatározta, hogy mit fog kivánni, tehát ezen nem tudunk menetközben változtatni, mert a hallgatók igy állították be magukat, igy készültek, ellenben az volna a helyes, ha ebben a félévben kivételesen most a vizsgaszezon után tartanánk meg ezt a megbeszélést, amivel segítséget adnánk a következő év munkájának megindításához. Ott lehetne megoldani azt a még mindig megoldatlan kérdést, amiről már többször beszéltünk és általában helyesléssel fogadtuk, hogy év végén nézzük meg, hogy kik azok a hallgatók, akik nem ütik meg a mértéket és akiknek továbbtanulása véleményünk szerint nem helyes. Azon a megbeszélésen, ahol az évfolyamon oktatók mind megjelennének, meg kellene nézni az egyes hallgatók egész évi munkáját, érdemes-e az illetőnek tanulni. Nem helyes és bizonyos felelősséget jelent számunkra, hogy felengedünk valakit negyed évig azzal az érzéssel, hogy éppen csak átment bukdácsolva a negyedik évfolyamba. Kinos dolog, hogy a gyakorlati tanításnál látják meg azt, hogy az illető nem való egyetemre. Már sokszor beszéltünk arról, hogy ezt az alsóbb évfolyamokon kellene megkezdeni és megszűrni az ide nem való hallgatókat. Egy karközi megbeszélés látszanák alkalmasnak erre a célra.

Semmikép nem volt helyes, hogy az államvizsgások még-ma sem tudják, hogy milyen követelmények lesznek az államvizsgán. Tudomásom szerint azonban az újkori magyar tanszék, azt hiszem, az összes tanszékek bevonásával pontosan megállapította a. követelményeket, és azt hiszem, azokat ki is Írták vagy a^közeljövőben kiírásra kerülnek, úgyhogy mindenki számára hozzáférhetővé lesz. Tavaly volt olyan esti tagozatos hallgató, aki kijelentette - miután régebben a jakobinus diktatúrától kezdve kellett tudni az anyagot, tavaly pedig már a forradalom kezdetétől - hogy ő nem hallott erről a változásról. Kapott egy kérdést a forradalom első szakaszáról és semmit sem tudott róla. Nem tudom, hogy a kiírás elegendő lesz-e, de mindenesetre ez már mindenki számára hozzáférhetővé teszi a követelményeket. Én is teljes mértékben helyeslem azt, amit Varga elvtárs mondott, hogy a félév elején pontosan megmondottuk a levelező tagozatosoknak a követelményeket és ha ebből valamit is engedünk, teljesen lejáratjuk az egyetemet és jövőre a követelményeket nem fogják komolyan venni. Most kívülről, - mert ebben a félévben nem foglalkozom az esti tagozatosokkal - megjegyzem, hogy a hallgatók általában elég komolyan veszik az évfolyamdolgozatot. A múltkor fent voltam a levéltárban és egészen véletlenül tanúja voltam annak, hogy egy levelező hallgató?; ott útbaigazításokat kért, pedig mostani munkahelye szerint semmi köze sincs a tudományos vonalhoz. Viszont a magasabb évfolyamokon a szakdolgozatot kellene előtérbe állítani, mert a levelező tagozatosoknak kevés Idejük van, a negyedik évtől kezdve elég, ha <v azzal foglalkoznak. Az alsóbb évfolyamokon azonban meg kell követel- ' ni azt az egyetlen dolgozatot, mert ez pótolja a szemináriumot. Az egészet igy kell beállítani. Nagyon fontos lenne kiértékelni a dolgozatokat egy közös foglalkozáson, mert erre jelenleg nincs lehetőség. Sok hallgató panaszolta el, hogy megírta a dolgozatot, beadta és attól kezdve nem hallott róla. A vizsgán rá kellene mutatni a dolgozat pozitív oldalára és a hibákra, igy a hallgató látja, hogy érdemlegesen foglalkoznak a dolgozatával. A bírálat azután segítséget ad az illető továbbfejlődéséhez.