Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-04-30 kibővített kari tanácsülés - 1./ „A nehézségek leküzdésére való nevelés kérdései az egyetemi és főiskolai oktató-nevelőmunkában” című minisztériumi anyag megvitatása - 2./ A „Jelentés a módszertani alapelvekről szóló miniszteri utasítás végrehajtásának ellenőrzéséről” című bizottsági anyag megvitatása

«3- 16 ft itáelőe tehetősége in volп» e шик в bízott aá;:mk. «mikor elbeszél get ft bangótokkal troelálie problémáikról, ekkor elksbift nyílnék arra is, iogy f elbiv Je a fi ;yeImiiket a tanulmányi feladatokra az SftZtőJidi Jeaelésan keresztül la és nyilvánvslőfta még más rídd szerelt is lehetségesek* fi másik ilyen lehetősig a fegyelőd eljárások kihasználás*», ahol sett « tanszékek, sem az állami vezetés, sem о »I3z asm Kerített ki dnáea nevelési lehetőséget, holott ezek e legtZbh esetben Összetűzések éppen e ne bézséi ak leküzdésével, mert в f#nyelni oltáré sok »agy ré sze a lázasé okból, az órára та 1*6 шма- jáfásból« nem rendszeres kiszülésből, я rizs- ék 1 Mokolfttlan beláss* tIáéból erednek, izeket az eljárásokat ;sm használjuk ki, :ia»s* azok maohanlkzs a ncnaek 4a nett fe tank ki oolltlk',i nevelő makit• Kasa л területen 1« nagy szerepe lehat a PIBz-nefc. Itt kapcsolódnom kell ahhoz, / mit Lua elviére érintett és Inez» «Ivt^rs 'helyesen rejtettjei, hogy s ЩЗг, illetőleg egy csoport mint kollektive hogyло járulhat hozzá a neveléshez a fegyel m megszll^^dltásétthoe ás ezen keresztül is a nehézséfek leküzdéséhez. Ide kapcsolnám be azt is, amit bovzaák elvtárs ®t helyesen rátett fel, hogy a v erénynek milyen ni*y szerepe van. gondoljunk Ti esze, hogy ez elmúlt érékben sokszor helytelen főmében яаеЬяalkusán másolva ez ipart, pr Ыltunk *z egyetemen is versenyt bevezetni e hellgatók közt, később ш-dig ezt mint helytelen sód r.zs rt telessen elvetettük még » jp oldalait i , tehát » versenyt aemeaebb értelmében is. Mezem a* osztályozás. « vizsga eredmény meg* le e verseny* olyan megnyilvánulás*, »mely az egyetemen otKolerZhztó •

fi felszólalások ay oiaén ki derült, hogy szíremen kell ve*mi azokat a kéri utasításokét, négy esek ogy szemináriumi referátum légy sí, ás ne több.

Annak, amit Váozy elvtére mondott, volt sok helyes oldala, amelyeket valóban figyelembe kell venni. ín-ieaekel tt ez, hogy a referátum na merítse ki z egész érét, az egész szemin trivial foglalkozást, hanem eeak alapot adjon & vitához, вшш% he nem így történik, akkor • z ans fog!» a hallgatókat önállóságra nevelni, illetőleg csak ezt a hallgatót neveli, aki elmondJft a roféré temet!, de ha a referátumnak nincs vitája, akkor ét is megfoszt ja a további fejlődét lehat )S Igétől.

V4e*y alvtáre említette, hogy fokozni kell xx s szarni nlrlumi munka színvonalét, az ne merüljön ki a referétrmokban, h*mem a forrás- «létezésre még mages ezi лтп is b zorqros |dét kell a a cl tani *

felmerültek itt e helyesírás és a angyalig kérdései. Ismer lük fontosságát s nem kerülhet ki egyetem iákról olyan v szett hallgató, aki a helyeeiré 'oal* a iiigyniPOOili »lepelveivel niaós tisztában, azokat nem tudja elkalttszni • Viták voltak azonban e aóászerek és a feladtok tekintetében. Igaz, hogy nőm egyetemünk feladata szervezett módon pótolni ezeket я hibákat, de feladatunk, hogy felhívjuk s hallgatók figyelmét ezekre « feladatokra és megmondani, hogy eddigi tanulmányi körülményeik alapján »»ilyen módokon tudják ezeket s hiányokftt pótolni. texeáexeteже ас г сМЛежахЬ Igaz, hogy a felvételi vizsgák Írásbeli dolgozatainak elbírálásánál figyelembe kell venni a helyesírást, de ezt ne cs«tk ilyen elhárító módon vessük főt, hanem в segítés Kódján le és ez persze аввееяк r lektor tus, e nyelvi tanszék feladaté, hen« * ez összes tanszékeké is.

hftgyon fontosnak tartan ezt, amit Oláh elvtárs vetett itt fel a hivatáeszeretet egyes tényezőit boncolgatva. Hftgyon nagy felad«- t'iafc vénnek azon a téren, hogy a ha Ugat ókkal magasé rét tessiik a

•iftlfc szakot, a nyelvészetet le. Felmerülhet itt, hogy mennyiben