Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-03-26 kari tanácsülés - 1./ A tantervkészítés alapelveire vonatkozó rendelettervezet megtárgyalása - 2./ Az országos rektori-doktori értekezlet beszámolójának ismertetése - 3./ A honvédelmi oktatás kérdései
!2H-f A referátum hangsúlyozza, hogy a helyes szakosítás megvalósítása érdekében a tudományegyetemeken be kell fejezni a tanári szakcsoportok módosítását. AcmixtJECüixttoköHcsaxQHQyÉtc^eXGHt^chogsrc Külön megjegyzi a referátum, hogy a budapesti tudományegyetemen ren rendezni kell a nem tanári szakok helyzetét is. Ilyen rövid és lakonikus ez az egysoros megjegyzés. Gondolom, hogy a minisztérium majd ezzel kapcsolatban konkrétebb felvilágosításokat is fog nyújtani, mert ebből nem tudunk kiindulni, annál kevésbbé, mert a múlt esztendőben elég jelentős ilyenirányú^tevékenységet folytattunk és akkor úgy látszott, hogy nagyj ából-egészéből meg vannak oldva a kérdések, bár utóbb ezen a téren még más megbeszélések is voltak, de teljesen kialakult álláspont nem keletkezett, legalábbis érzésem szerint, úgyhogy nem tudjuk ezt a mondatot pontosan értelmezni. Ami a tantervekkel kapcsolatos kérdéseket illeti, azokat az előző napirendi pontnál részletesen ismertettem, tehát itt most , mellőzhetem. Ami a létszámnorma kérdéseit illeti, a minisztertanács határozata alapján, mint az elvtársak emlékeznek rá, az elmúlt év október elsejétől kezdve bevezették egyetemeinken az oktatói lét- számnormát, mégpedig egy esztendőre kisérletképpen. A referátum azt állapitja meg, hogy a káderhelyzet lehetőségei alapján a tudomány- egyetemek humán karai ^általában jól el voltak látva oktatókkal, mig a műszaki egyetemen létszámhiány mutatkozott és az aránytalanságok csökkentése terén a rektorok nem egészen helyesen jártak el. Voltak olyan esete#, amikor a vidéki műszaki egyetemen nem kellett volna létszámot csökkenteni, mégis megtörtént. Mint kirivó példát emliti a miniszter elvtárs referátuma^az Eötvös Loránd Tudományegyetem helyzetét. Itt a norma bevezetése után a mathematikai-kémiai karon átlag heti tiz óra юкяя jut egy oktatóra, mig a történettudományi karon csak 4.9, sőt ez a 4.9 a minisztérium egy csoportjának vizsgálatai során 4.6-ra csökkent, illetve ha a külső oktatokat nem számítjuk bele, valamint az effektive nem oktató, de itt státuszban lévő személyeket, akkor is csak 5.4-re emelkedett volna fel. Nem kivánok ennek a kérdésnek részleteibe beleereszkedni, ez súlyos kérdés. Meggyőződésem - és tudom, hogy oktatóink általános meggyőződése szerint is - ez igazságtalan helyzet, mert a létszámnormának mostani formája nem üti meg egeszen a tudományosságnak azt a mértékét, amely az igazsághioz való eljutás feltétele és ezért nem tudok egyetérteni azzal a szintén a referátumban szereplő megállapítással, hogy az átlagnorma azt jelenti, hogy az egyes karok közt lehet egy egyetemen némi, heti néhány tized órányi különbség az átlagterhelésben,' a jelenlegi aránytalanság azonban semmi esetre sem tartható fenn á következő tanévekben - ezt zárójelben jegyzem meg. Mondom, nem . i szeretnék részleteibe belemenni, oktatóink segítségével próbáljuk helyes mederbe juttatni a kérdést és nézeteinket tiszteletteljesen ‘ át fogjuk nyújtani a rektor elvtársnak azzal a kéréssel, hogy továbbítsa. Ebben az előterjesztésben igyekezünk feltárni azokat az elvileg el nem fogadható feltételezéseket és eljárásokat, amelyek a jelenlegi óranormában feltalálhatok, amely az oktatók normájának már csak azért sem nevezhető, mert csak az oktatás egy részét foglalja magába. Úgy hiszem, ha karunkon végrehajtanánk mindazt, amix a miniszter elvtárs jelenlegi irányelvedből kiolvasható,^az egyenlő lenne a történettudományi kar felszámolásával, működésének teljes lehetetlenné tételével. Ezért mondom azt, hogy tiszteletteljesen, de az elvi kérdések és a gyakorlati következmények_őszinte, becsületes feltárásával it igyekezünk azt elérni, hogy a minisztérium ezeket a kérdéseket helyesebb módszerek és eljárások alapján bírálja el. I
