Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-03-26 kari tanácsülés - 1./ A tantervkészítés alapelveire vonatkozó rendelettervezet megtárgyalása - 2./ Az országos rektori-doktori értekezlet beszámolójának ismertetése - 3./ A honvédelmi oktatás kérdései
12 Most még azt szeretném röviden ismertetni, hogy mig a racionalizálás eddig akarva vagy nem akarva, de tényleg többnyire létszám- csökkentésben merült ki, vagy részben csak abban merült ki, addig a jövőben a racionalizálás*, amelyet folytatni kell, mindinkább valóságos rcicionalizálás lesz, tehát a munkamódszerek megjavítása, a felesleges munkafel adatók elhagyása, az adminisztrativ igazgatási szervezet olyan átszervezése, amely a lényeges feladatok megoldását biztosítja és a feleslegeseket kiküszöböli, ami igy természetesen létszámunk szempontjából is bizonyos kihatásokkal járna, de egy racionálisabb, olcsóbb, viszont éppen olyan jó megoldásra vezet. Hogy ez hogyan fog megoldódni, arról ebben a pillanatban nem tudok referálni, mert az egyetem keretén belül egy bizottság foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és az alaposan, minden részletet egeszefcn aprólékosan megvizsgálva fogja ezzel kapcsolatban a maga jelentését a közeljövőben a rektor elvtársnak megtenni. Meg kell azonban említenem még azt a kérdést, ami nagyjelentőségű, de kihatásaiban még nem tudjuk kellőleg felmérni, hogy tervbe van véve egyes tanszékek összevonása a minisztertanács augusztus 19-i határozata következtében. Ez annyit jelen, hogy a rokontárgyak tanszékeinek összevonása megkönnyíti ях egyes tudományágakban az egyes oktatási és nevelési eljárások kialakítását, az oktatók arányosabb felhasználását, megkönnyíti az egyetem vezetőinek az érdemi, tartalmi vezetést és a pusztán adminisztrativ vezetési módszerek fokozatos háttérbe szorítását. Az elvek szerint a tanszékeket a következő szempontokból kell megvizsgálni az összevonás tekintetében: a rokontárgyu, párhuzamos, illetve nagyjából azonos profilú tanszékeket lehet összevonni, azután azokat a tanszékeket, amelyek számottevő oktatási munkát nem végeznek, harmadszor azokat, amelyeken nincs kellő tanszéki élet, például a tanszékvezető félállású, vagy nem az egyetem székhelyén lakik stb. Szintén igen nehéz, komplex x kérdés, hogyan áll ez karunkra vonatkoztatva és milyen pozitiv eredményekre vezethetne. Erről még nem tudok nyilatkozni. A közeljövőben lesz majd feladatunk, hogy ebben a tekintetben véleményt nyilvánítsunk a minisztériumból nyert információ alapján, s akkor konkrét javaslatokat teszünk, mint ahogy ilyen javaslatok már történtek más helyeken és bizonyos helyeken ezek jó eredményre is vezettek. Uj elemeket tapasztalhatunk a tanszékvezetés problematikájában. Mivel a tanszékek vezetése többetmunkát jelent, aj ánlatos, hogy a tanszékek tanárai és docensei néhány éves periódusban felváltva vezessék a tanszékeket és általában azok legyenek a tanszékvezetők, akik a tanszék szakmai és politikai irányítása mellett szivesen foglalkoznak káder-, adminisztrációs és gazdasági kérdésekkel is. Nem szükséges, hogy a legnagyobb tudósok legyenek a tanszékvezetők. Félreértések elkerülése végett leszegezendő, hogy az ilyenmódon nem tanszékvezetővé vált professzor fizetésében semmi változás nem fog beállni, tehát nem jár anyagi kihatással, hanem előnnyel. A kapcsolat az egyetemek és a minisztériumok közt az utóbbi időben örvendetesen javul. Még mindig vannak olyan momentumok, amelyek nem ezt bizonyítják, de kétségtelenül a minisztérium által az újabb időkben, az ujább félévben bevezetett módszerek, tehát az, hogy részletesen bevonják az egyes kérdések megvitatásába a karokat és az érdekelt feleket előzetesen, a rendelkezések kiadása előtt, feltétlenül pozitiv eredményre vezetett és sokat javitott a helyzeten. A minisztérium kéri azt is, hogy az egyetemek, karok és az oktatók öntevékenyen is segítsenek konkrét javaslatokkal is a kapcsolatok megjavításában, a helyesebb módszerek kialakításában. Az irányelv az, hogy a V
