Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-02-19 kari tanácsülés - 1./ A félévi vizsgák értékelése és a második félév feladatai

212.- 12 féléves anyagról fognak a hallgatok beszámolni és már jegyzet is van,^a követelményt itt is emelni lehet, Ez azonban - ismerve a felső évfolyamokon az általános szintet - nem olyan egyszerű dolog s a teljes egyetemi színvonalat még nem lehet megkövetelni. Ezen az -utón azonban el kell indulni és a kötelező irodalmat erőt élj esen be kell kapcsolni a vizsgaanyagba. Ami a Szovjet-unió története vizsgák ^egyeit illeti - amire Incze utalt - nyilván a vizsgáztatás módja körül van különbség, amit meg kellvizsgálni. A dékán megemlíti, hogy nála is előfordult olyan eset, hogy egy hallgató /Kis József/ egyetemes történetből jót kapott, nála pedig megbukott és az utóvizsgán nagynehezen elégségessel vergődött át.

Ez a hallgató nyilván több ^figyelmet szentelt azYujkori egyetemes történetnek,^bár a dékán áárgyát is nagyon tanulva. Áthallgatok időbeli gazdálkodása nagyon sokat jelent. Azok a felsőéves hallgatók, akiknek nem volt nagyon sok vizsgájuk és jó közök^voltak köztük, a végén erősen feltornázták magukat. A népi demokráciák történetéből eleinte nagyon rosszul mentek a vizsgák, azután változatosan, majd a végén feltűnően emelkedett a színvonal, a gyengébb éknél is, mert közben letették többi vizsgájukat,

Ami a vizsgán való^megjelenéssel kapcsolatban a fegyelmet illeti, főképpen a levelezőknél, ez összekapcsolódik az egész levelű oktatás kérdésével, bár a nappaliaknál^is fordulnak elő elmaradások,

A TO. és maguk az oktatókéig statuáljanak ilyen esetben példát; ha a hallgatók egy-két órán belül nem jelennek meg, a vizsgáztató távozzék el és a vizsgázok vessenek magukra azért, hogy kínlódhatnak. Akkor ez nem fog többé elofadulni. köztudomásúvá kell tenni, hogy a vizsgák komoly dolog. A vizsgázókat egy kicsit rendszeresebben kellene beosztani, pl. abc-rendben. Ha valaki nincs ott. amikor rákerül a sor, majd ott lesz a következő alkalommal.

Simonffynak válaszolva kijelenti, hogy a fakultativ nyelvoktatást a maga részéről nagyon fontosnak tartja, és mindig amellett kardoskodott, hogy a nyelvtanulás legalábbis a felső éveken kötelező legyen, ezt azonban tanrendi okokból még nem sikerült elérni. Mindent el kell követni, hogy^megfelelő szabadidő legyen. Ezt a kérdést meg kell vizsgálni és talán el lehet érni valamit a poétika tekinteté- .ben is, A fakultativ nyelvi eredmények átlagba valóks beszámítását méltányossági szempontból helyesnek tartana, de ezt tisztázni kellene.

Ladányi Andor üíi. fő előadó elmondja, hogy a, vizsgaszabályzat szerint a fakultativ tárgyak nem számítanak bele a vizsgaeredménybe. Varrnak fakultativ kollégiumok is, és ha 2-3 fakultativ tárgyról van szó, nagy bonyodalmak állhatnának elő beszámítás esetén, jobb tehát, ha ezek nem zavarják az ösztöndijkiszámítást,

l.Tóth Zoltán dékán leszögezi, hogy á beszámítással kapcsolatban, formai és adminisztratív nehézségek adódnak. Ezt a kérdést most nem lehet tisztázni, de itt problémát lát és nem tartaná teljesen helytelennek, ha valamilyen formában elismerés járhatna az önként vállalt többletmunkáért.

Hagy százados felszólalására a dékán megjegyzi, hogy nem a katonai oktatás lebecsülése volt, hogy annak eredményeivel nem foglalkozott, hanem az, hogy nem voltak előtte az adatok, bár ismeri Őket, Ezen a téren a tanszékeknek és a TO-nak komoly feladatai vannak,^ mert a hallgatók valóban nem. becsülik meg eléggé a katonai oktatást. Az elvi érvelés mellett arra is kell hivatkozni a hallgatóknál, hogy mennyivel kényelmesebben végezhetik el a katonai ismeretek megszerzé