Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-02-19 kari tanácsülés - 1./ A félévi vizsgák értékelése és a második félév feladatai

3l,&- 7 Most már el kell jutnunk oda, hogy az egyetemen ne elemi latin nyelvórákat tartsunk, hanem forrásgyakori tokká kell emelkedniök ezeknek a foglalkozásoknak, a tudományos munkába való bevezetés formáját kell ölteniök, л latin program kitűnő, de a Történeti Kar^oktatói sem követik pontosan, pedig a programéiban rögzitett intencióknak megfelelően kell oktatni a latint.

Berényiné Révész nária docens, a rektori oktatási osztály vezetője kéri, tekintsék úgy, mint a '"meghívott testvérkari latin tan ;z ékek képviselőjét. Csatlakozik Borzsák professzor véleményéhez, és megemlíti, hogy az egyetem vezetői is ebben az irányban hallatták mar szavukat s helyesnek tartja, о gy lehetőleg olyanokat vegyenek fel a karra, akik már tanultak latinul. A latin oktatás terén valóban nincs valami rendben. Kéri^ a segédtudományok tanszékét, hogy amikor a szóbahlevő^ megbeszélést tartja, hívja meg arra a 1 tin filológiai tanszék vezetőjét is, Un ek a latin tanszéknek két tárnásegédje oktatr latint a karon és ezek felszólalóval közölték, hogy csoportjaik vizsgaátlaga es 4 .

régész hallgx között, vagyis nem lehet náluk sző liberalizmusról. Az a to, aki igen gyenge, de latinból ötöst kapott, exzaltált és ideges, de szenvedélyesen szereti a latint és önmagától görögül is^tanul. Tehát ebben az esetben sem lehet sző liberalizmusról. Horváth János coport- jánál is Csak látszatliberalizmusról lehet beszélni, mert ő a jelesen érettségizett hallgatókat kapta., s igy érthető, hogy ezek a hallgatok a legjobb osztályzatot kapták.

Lederer паша professzor Borzsák István felszólalására megjegyzi, hogy nagyon' kevés humán gimnázium van, megemlíti, hogy a múlt évben egyik legrosszabb hallgató /Magyar Uva/ jeles latin érettségivel került az egyetemre s a végen nem tudott semmit sem latinul. A kiválogatásnál tehát nem ez a Щ szempontr A Horváth-féle csoportban olyan magas fokon történt az oktatás, hogy felszólaló éx-zése szei'int áthallgatok a végén nem tanultak semmit, mert elemi fokon kellett volna őket oktatni, de azért megkapták a jelest.

Szilágyi Lóránd professzor- véleménye szerint a latin oktatás punctum saliense annak, hogy tudományos oktatást adjunk. A december 16-i ankéten a miniszter kijelentette, hogy a középiskolákban a latint erősebben fogják oktatni. Nem árt, ha a hallgatók tudnak arról, hogy a latint komolyan kell venni. Nézete szerint a legelső teendő az volna, hogy az általa készített latin Programm, amely^már a segédtudományi tanszéken és a miniszteriális értekezleten is átment, az oktatók kezébe kerüljön^ s ez legyen az oktatás alapja. /i.T-óth Zoltán- dékán: Megkapták a latin oktatok!/ Programmja sokévi tapasztalat alapján készült s a közvéleményt fejezi ki. Elmondja, hogy a prograramhoz Horváth Jánostól és Mayer‘Erikától írásbeli vélemény érkezett be, Moravesik es Trencsényi professzorok nem tudtak a megbeszélésre eljönni. Váczy professzor szavaira megjegyzi, hogy az oktatóknak óráról-órára nagyon komoly eredményt kell számonkérni-ök a hallgatóktól. Megemlíti, hogy Farkas Tibor nevű hallgatója latinból csak valami nagyon keveset tu- dönt, amikor az egyetemre került,és a múlt félév végén annyit produkált, hogy jelest kapott s ma a legnehezebb szövegekkel is megbirkózik. Meg lőhet tanítani latinul, de komolyan kell venniök ezt a hallgatóknak is. Elmondja, hogy leghaladóbb csoportjában 4-5 olyan hallgatója van, akik ma már prima latintudással rendelkeznek s ennek ellenére óráról-órára készülnek. Felszólaló még a legjobb.csoporttól is őráról-érára szószedetet kér, hogy ellenőrizze a hallgatok munkáj-t. Kétségtelenül meg kell kívánni a legelemibb latin ismereteket és azokat óráról-órára gyakorolni kell, mert ebben a tekintetben nagy hiányok vannak. Véleménye szerint annak az eredménynek az alapján kell