Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-02-19 kari tanácsülés - 1./ A félévi vizsgák értékelése és a második félév feladatai

- 5 *IG

menyét szem előtt tartva meg kell^vizsgálni, kik azok közöttük, akiket^jobb belátásra bírva más pályára kellene irányítani. Ha csak három ilyen hallgatok más pályára menne, az eredmény sokkal reálisabban matatná a szakérettségisek értéket.

Ami a vizsgáiegyetmet illeti, a vizsgárólдaló elmaradás sajnálatosan igen magas, az összesen 382 hallgatóból a nem vizsgátok száma I07, a 68 szakérettségisből pedig 2b vagy bukott, vagy hátralékban maradt egy vagy több vizsgájával. A vizsgán való fegyelem terén határozott javulás mutatkozik. Az indokolatlanul távolmaxta- dottak száma a régebbi adatok alatt marad, de mégis megengedhetétiéiül magas azoknak a hallgatóknak a száma, akik idejében nem tették le vizsgájukat, ózzél a kérdéssel is behatóbban kell foglalkozni a továbbiakban, és meg kell javitani az eredményeket.

kiégjegyzi a dékán, hogy nem tartaná helyesnek,* most az esti és a levelező hallgatók kérdésének részletesebbe megtárgyalását, mert az evvel való foglalkozásra a közeljövőben fog sor kerülni. A levelező oktatás területén kétségtelenül súlyos problémák vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Kékes Andor TO. Lederer Emma kérdésére megjegyzi, hogy a jeles eredményű szakérettségisek száma még emelkedik, mert egyesek közülük az ismertetett statisztika szerint az elmaradottak között^szerepeinek, de közben jelesre letették hátralevő vizsgájukat, tehát csak az utóvizsgák lezárása után lesz tiszta a kép.

I.Tóth Zoltán dékán Ladányi Andornak a vizsgák tartalmi vonatkozásai val kapcsolatban* feltett kérdésére elmondja, hogy folyik a módszertani alapelvek megvizsgálása, most a tanácsülés előtt tárgyalták ezeket a kérdéseket ós ezek a megbeszélések lezárás felé haladnak. Kern tart:г.á helyesnek^■a kérdés kétfelé tárgyalását, hiszen a következő tanácsülésen ez sommáSaabban megbeszélésre kerül, előzőleg a^ tanszékek a vizsgák eredményeit külön fel fogják^dolgozni és azután ezek összesitésre kerülnek. A tartalmi kérdésekről csak érintőleg szólt, de a lényeghez egy kicsit felszínesebben is elég közel lehet jutni.

Borzsák István professzor megemlíti, hogy nála tavaly az első félévi vizsgaátlag ó.í?o, a második félévi 3«75> most pedig az első félévben 4.08 volt. Ebből egyrészt arra is кövetkeztethet, hogy saját ^ munkája javult,^másrészt az idén a tankönyvek megtanulhatósága jó irányban befolyásolta a vizsgaeredményt, őrömmel közli, hogy tapasztalata szerint a vizsgákon tartalmi szempontból is valamivel javult a helyzet.

Váczy Péter professzor elmondja, hogy tanszékének elég rossz tapasztalatai voltak a' vizsgákkal kapcsolatban: azt lehet mondani,hogy a hallgatók 9° Í°-a még arra sem volt kapható, hogy a jegyzetet megtanulja, s annak kellett jelest adni, aki megtanulta a jegyzetet, a többiek mélyen lemaradtak. Az előadásoknak általában semmi nyomát sem lehetett látni^a feleletekben, olyanok is, akik a legnagyobb^ érdeklődést mutatták a tárgy,iránt, a végén letörtek, és a vizsgán nem tudták felmutatni érdeklődésük eredményét. Legalább lo kalkulusra lett volna szükség a vizsgákon produkáltak bemérésére, mert buktatni keveset lehetett, minthogy a legfontosabb elemi dolgokat általában azért csaknem mindenki tudta, ezen túl azonban sokan teljesen csődöt mondtak.

Hamutat, hogy a nyelvoktatás más, mint a szemináriumi, vagy gyakor-