Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-02-19 kari tanácsülés - 1./ A félévi vizsgák értékelése és a második félév feladatai

3*93* III. 4.o4 és $.42, IV. 4.d>4 és 3.46, a különbség tehát évfolyamonként о.43-0.13-0.59-0.5°. ,Az 'összkeret 4.13 átlagával szemben a szakérettségisek általános átlga 3*^3».vagyis a különbség 0.5, ami a fentiek alapján nagyjából normálisnak mondható. Figyelemreméltó azonban itt is a két első és a két "utolsó évben a nappaliakénál is erősebben mutatkozó különbség. Az első évfolyamnál levő 0,43 jegykülönbség azt mutatja, hogyha jelenlegi I.évre felvett szakérettsgis hallgatók kiválasztása egy fokkal jobban történt, mint ennekelőtte. Felülhaladták az általános szakérettségis eredményt /+ 0,07/ s bár még nagy nehézségekkel küzdenek, kezdeti sikereket érnek el és a továbbiakban még .jobb eredményekre van kilátás. A kritikus II.évfolyamon mutatkozó elenyésző különbség /0.I5/ azt mutat ja, hogy itt kiválasztásnak is jobban történt, a szakérettségisek színvonala magasabb, kemény munkával és nagy szorgalommal feltornázták magukat s megközelítették az egyéb, érettségis hallgatók színvonalát. Ízzel szemben a III-IV, évfolyamon a nagyobb hátrányok következtében o«59 és 0.50 jegykülönbség mutatkozik. А III.évfolyamon maga az ifjúság^ vetette fel, hogy ők maguk is.úgy látják, hogy vanrak^ott a tanári pályára nem alkalmas elemek. А IV.evxolyamon mutatkozó eredménykülönbség hasonló tanulságok levonására alkalmas:^hosszas szorgalmas munka eredményeképpen általánosságban feltornázták magukat a szakérettségisek, nem maradtak el túlságoson. A legjobb szakérettségis hallgató ezen az évfolyamon található. Viszont a népi demokratikus országok történetéből hárman buktak, s ezek közül kettő szakérettségis. Az első két szakérettségis évfolyam munkája reményt keltő , de sokkal kevésbbé ага a III.-IV. évfolyamé*

Más módszerekkel megközelítve a problémát, meg kell vizsgálni, milyen^arányban vesznek részt a szakérettségisek a karon belül és saját keretlükön beiül a különböző rendüségben. A 382 nappali tagozatos hallgató közül 68, tehát 17*8 f> szakérettségis. A kitűnő és jeles rendűek között a szakérettségisek arányszáma elenyésző. Az eddigi adatok szerint mindössze ggy kitünorendü szak- érettségis van, /Pintér István IV.évf./ és a nem egészen végleges statisztika szerint mindössze két jelesrendü van, bár a dékán értesülése szerint var még egy harmadik is. A ^ó^rendüek között viszont igen magas a szakérettségisek arányszama:xaz összes szakérettségisek 41.17 /-a jórendü, és ha az összlétszámhoz viszonyítjuk őket, akkor is 2o.59 % jön ki; mindkét adat jócskán az átlag felett van. tisztán érettségis hallgatók számán belül ugyanis 34.17 У0 a jórendü. Ha ezt az összlét számhoz viszonyítjuk, akkor is csak 35*ó ^ -ot kapunk, a szakérettségisek önmagukhoz viszonyított 41.17 Á-ával szemben. Az alacsonyabb jegykate- geriákban megint érthetően növekszik a szakérettségisek aránya és bizony ezekben a kategóriákban nem kedvezőül ^helyzet,

A szakérettségiseknél tehát vannak bizonyos eredmények az alsó, évfolyamokon és a négy évfolyam átlagában is a szorgalmas és rátermett szakérettségis hallgatók jó munkájukkal a jorendüek viszonylagos többségét tudták elérni. Nem tragikus tehát a helyzet a szakérettségisfekkel, mert a. derekasabb hallgatók elég tiözte- séges eredményeket tudtak elérni. Mégsem lehet azonban azt'mondani, 'hogy ezen a térén nincsenek problémák. Bár evvel a kérdéssel a kar az elmúlt félév folyamán többször foglalkozott, lényegesen többet is tehetett volna, mint amennyit tett. A szakérettségisek kétségtelenül magasabb átlagot érhettek volna el, ha a kar még nagyobb er-feszítésekét tett volna. A Il.féxevben^mindeneséire ^sokkal több figyelmet és energiát kell a velük "való foglalkozásra fordítani. Ugyanakkor a realitás és a minőség követel-