Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

16

kint Gosztonyi és Hollós, s a magyar szakosoknak is leadtak egy ilyen DISz-javaslatot. A Hallgatók természetesen úgy vették, mint valamiféle döntést.

I. Tó t h Zolt л dékán: Gondolom, hogy ilyenfajta döntés nincs, mert arról a karnak is kellene tudnia. Elképzelhetetlennek tartom, és nyilván igy' is van, hogy a minisztérium ha nem is karunkkal, de az ■ egyetemmel részletesen meg ne tárgyalná ezeket a problémákért, még mielőtt intézkedésre kerül a sor. Nem ülök fel azoknak a kósza híreknek, hogy elkészült valamilyen javaslat, és ez rövidesen a minisztertanács elé fog kerülni. Ne üljünk fel ilyen kósza híreknek, hanem azt hiszem, az a helyes álláspont, ha a következő héten - mert ma már nem lehet - felvesszük a minisztériummal a kapcsolatot és felajánljuk a segítségünket arra az esetre, ha ezekben a kérdésekben valamilyen adatra vagy véleményre van szüksége, s azt rendelkezésre bocsátjuk, mert kívánatos lenne, hogy ezt az ösztöndijproblémát most már széleskörűen lehessen megvitatni. Még azzal is egyetértek, hogy a hallgatóság véleményét is megfelelően be kell kapcsolni, persze nem demagógiáról van itt szó, nem arról, hogy az ifjúság túlzásba menjen és ő határozza el a dolgokat, de viszont róluk van szó, ismerni kell a véleményüket és meg kell adni a módot arra, hogy azt kinyilvánítsák. Javasolom, hogy a jövő héten vegyük fel a kapcsolatot a minisztériummal és aj ínljuk* f el a kérdés megvitatására való teljes készségünket és segítségünket. Annál is inkább, mert félős, hogy megint valamilyen ferde szellők fogják szerteszórni a híreket bizonyos konkrétumokról, amelyek nem lehetnek konkrétumot, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a minisztérium ezeket a kérdéseket illetékes szervekkel megtárgyalja és csak azut In hoz valamilyen határozatot. Nem tudom, hogyan szóltak ezek a kósza hírek. /Oláh Szép összegekről!/ Úgy kerültek fülünkbe ezek a javaslatok, mintha a várható döntések elébe akarnának vágni. Nem tudom, szerencsés dolog-e összegszerűségekkel ilyen széleskörűen operálni, mert ha a döntés végül nem felel mag ezeknek a híreknek, akkor élőiről kezdhetjük megint a reparálást, ami a pedagógiai munkában mindig majdnem reménytelen.

Hollós elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy egy bizonyos pacifista, felelőtlen hangulat van a hallgatók közt és ez* a hangulat* nálunk a legerősebb. Tojjon ez minden évfoly mra Italában vonatkozik?

/Hollós főhadnagyi Általában!/ Arra kérem a tanszékvezető elvtársikat, hogy figyeljenek fel ezekre a kérdésekre, tál Ijanak lkaimat arra, hogy a hallgatókkal való foglalkozás sor 'n érintsék ezeket a kérdéseket, és igyekezzenek segítséget nyujtani a honvédelmi tanszék eme mun- k áj inak.

Örömmel regisztráljuk, hogy a fegyelemben valamelyes javulás mu-' tatkozik, természetesen ez a vizsgák közelségével függ össze, de nyil- V .ín való an a tanszék jobb munkájával és tv hallgatók körében is mostanában kissé javuló hangulattal függ össze.

A tanszékek nevelési terveket készítettek, és nincs semmi akadálya annak, hogy a honvédelmi tanszék is összefoglalja nevelési elveit, sőt kérnénk is erre. Eddig azért nem tettük, mert más szervezeti kapcsolatban voltunk, ilyen téren szervezeti kapcsolatban nőm voltunk, de ha a tanszék nevelési problémáit összefogná, a legnagyobb h álára kötelezne bennünket, mert kiegészítené és erősítené azt a nevelői munkát, amelyet itt a karon elkezdtünk.

Biró elvtárs beszélt a hivatás megszerettetéséről, és nemcsak ő, hanem több elvtárs is célzott az ötödik év bevezetésére. Ezzel a kérdéssel nem szeretnék sokat foglalkozni, az természetes dolog, hiszen kézenfekvő, nem szükséges hozzá semmiféle érv, hogy egy dtödik tanulmányi év mindenesetre nagyon megkönnyíti a dolgunkat, de legyünk reálisak, lássuk he, hogy erről egyelőre nem lehet szó, hiszen a múlt évben a tan-