Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

П\

15

néha pedig а юс nyílt színen is elhangzik részükről, de legyünk vele tisztában, hogy ez a kérdés egyike legfontosabb kérdéseiknek. Az elhelyezkedés és ezzel kapcsolatosan a fizetés kérdése nemcsak a negyed, hanem a harmad- és másodéveseknek is nagy problémája, bőségesen tárgyalják ezeket a kérdéseket. Az az erkölcsi elismerés és megbecsülés, amelyben a párt és a kormányzat részesíti a pedagógusokat, teljes mértékben indokolt, de nyilván a jelen gazdasági helyzetünk következménye az,^hogy ez az erkölcsi megbecsülés nem tükröződik olyan anyagi megbecsülésben, amely megfelelne. Ha ezt szépíteni akarnék, nem tetet tennénk jó szolgálatot az ügynek, ezzel legyünk tisztában. Ha jó, színvonalas oktatást és nevelést kívánunk majd hallgatóinktól később az általános iskoláikban, kivált vidéken, akkor anélkül, hogy val.miféle demagógiába akarnánk esni, meg kell mondani, hogy ez az igény nem indokolatlan. Nem vitás, hogy a. párt és a kormányzat is valahogy h son- lóan ítéli meg ezt a kérdést, csak az a probléma, hogy mikor, hogyan lehet a kérdés megoldását dűlőre vinni. Tartózkodva mindenféle demagógiától és ígérgetéstől, hamis hangulatkeltéstől, meg kell mondani, amint a DXSz is megteszi és a rektorátus is egyetért vele és ahol felelős emberekkel beszéltem, mindenütt egyetértenek vele, tehát miért na mondhatnánk-meg mi is, hogy kívánatos a pedagógus fizetések akármilyen csekély értékű megjavítása, mert ennek a nevelő és oktató munkában óriási fellendülés lenne az eredménye és tegyük hozzá, anyagilag sem lenne ez rossz befektetés. Lehet, hogy egy egészen rövid ideig, telin egy évig nem élvezhetjük ennek anyagi kihatását, de azután busásan és sokszorosan anyagilag is kifizetődnék egy ilyen befektetés. Nézetem szerint ez kétségtelen és úgy hiszem, hogy az elvtársak is egyetértenek ezzel.

Elhangzott itt is, de az egyetemi tanács ülésén is az a vélemény, hogy a nevelés, a kultúrforrádalomnak az a része, amely az oktatásügyi minisztériumban konkretizálódik vagy kap képviselőt, nem részesül olyan figyelembenjoqs a pénzügyi szervek részéről, mint amennyire azt megérdemli. Ebben a véleményben nagyon sok igazság van. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi most duplázzuk meg.az oktatásügyi büdzsét. Nem ez a kívánságunk, de vannak olyan részletei oktatásügyünknek, ahol & vörös plajbász -túlságosan megnyomódott, olyan esetekben, amikor az valósággal pazarlás számba ment. Vannak olyan takarékossági intézkedések, amelyek egyenértékűek a legnagyobb fokú pazarlással. Ilyen természetű például a tanulmányi kirándulások, a terepen való oktatás megszüntetése. Az egyetemi tanácsülésen is elhangzott az a vélemény, és egyetértünk vele, hogy az elmélet és a gyakorlat szétszakítására alkalmasabb intézkedést az egyetemi munkában aligha lehet kitál Ini, mint azt, hogy mondjuk a muzeológusok ne láthassák meg az ország legfontosabb, lehetőleg összes fontos múzeumait, mint ahogy eddig megláthatták viszonylag nagyon kicsiny anyagi befektetéssel. Nyil- V ínvaló, hogy azok a muzeológusok egészen más értékűek lesznek, 'akik múzeumban is" tanultak, múzeumot is láttak, mint azok, okik esetleg képről valamit megismernek, de látni alkalmuk nem volt. Yolt olyan hang, amely szerint nem lehet azt mondani, hogy a tanulmányi kirándulásokat senki sem támogatja, mert hiszen a MÁV 50^-os utazási kedvezményt ad azoknak a hallgatóknak, akik Szegedre vagy Pécsre le akarnak menni múzeumot nézni. Azt hiszem, felesleges részletezni, hogy miért nem jelent ez segítséget. Segítséget az jelent, ha valamilyen módon finanszírozzák ezt az oktatási munkát, mert végeredményben arról van szó, hogy ezeket a múzeumokat mag kell látogatni ok, mégpedig nem a s.-j ét ösztöndíjuk rovására.

Úgy hiszem, elérkezett az az idő, amikor karunknak a saját kezdeményezéséből bizonyos lépéseket kellene tennie, a saját száj Iból kellene hangoztatnia véleményét az ösztöndíjak kérdésében. Vannak hírek, ma is hallottuk Simonffy elvtárstól, hogy a DISz-központ a diákszállóban beszelt valamiféle javaslatról,

Lederer Emma; NenQcsak a diákszállóban, hanem itt is voltak